1., Meggyónta, hogy már nem hisz Istenben.

2., Pap akart lenni… pedig nem is hitt Istenben.

3., Pokoli volt… pedig a mennyországról prédikált.

1., A legszebb álmainkat éljük, nem álmodjuk. 

2., Mindkét gyáva a másik bátorságában bízott.

3., Minél többet kapott, annál inkább kevesellte.

„Amikor felnövök, kisfiú szeretnék lenni” – olvasom az egyik Facebook-oldalon Joseph Heller szavait. Úgy tűnik, az idézet egyezik a posztoló vágyával. (Szinte már látom is a szőrmók pasit „cuki cumikával a szájában”.) Bizonyára jó hír számára, hogy sokaknak sikerült – csak körül kell nézni: infantilis emberek…

Ebbe a Jack Canfield idézetbe botlottam az egyik Facebook-oldalon: „Valójában az érzés indítja be a vonzást, a gondolat vagy a kép önmagában nem elég. A legtöbb ember azt hiszi, hogy ha pozitív gondolatai vannak, vagy ha vizualizálja, amit szeretne, akkor meg is kapja azt. Mindez azonban nem elegendő, ha közben nem érzed magad gazdagnak, boldognak és szeretettel telinek. Ebben az esetben ugyanis nem jön létre a vonzás.” Jaj!!

Történelmi példák – a népirtásokat is beleértve! – és napi tapasztalatok egyaránt bizonyítják, hogy azok, akik nem tudnak önmagukon uralkodni, másokon akarnak. Vannak közöttük olyanok is, akik még arra sem veszik a fáradságot, hogy „szolgálat”-nak hazudják uralkodásukat, hatalmaskodásukat.