Hamisítás. Mi jut eszedbe róla? Hamis tíz- és/vagy húszezresek? Hamis Nike és/vagy Adidas? Érdekes! Hogy a pénz- meg a márkahamisítás a leggyakoribb? Tényleg? Hát a szavak? Hát nem a szavakat hamisítják leggyakrabban? Talán csak azért nem ugrott be, mert már észre sem veszed… Nem? Hogy na, persze?!…

Van-e nagyobb ellentmondás, mint a XXI. században totemoszlop körül táncolni? Nem, nem azoknak a törzseknek a tagjaira gondolok, akik napjainkban is az „őskorban” élnek, hanem az eddigi legmagasabb technikai civilizáció bálványfaragóira és -imádóira. Igen: bálványfaragóira! Merthogy bálványok pedig…

„Rohanó idő!” – sóhajtanak sokan, miközben az óramutatók ugyanolyan sebességgel járnak körbe-körbe, mint kétszáz évvel ezelőtt. Nem az idő rohan, hanem azok, akik erre panaszkodnak! „Semmire sem jut idő!” – ezt is sokan panaszolják, miközben vannak emberek, akiknek mindenre jut idejük. Mindenre, ami…

Időről időre – „ezredszer” is – újra megnézem Michelangelo Antonioni Nagyítás című filmjét, amit cirka fél évszázada láttam először egy belvárosi moziban. Tizenhét éves voltam – iskolázatlan, külvárosi melós családban nevelkedett középiskolás kamasz, aki akkor éppen villamosmérnöknek készült…

„Csak erős idegzetűeknek!” Mind többször találkozni ezzel a csábítás(!)-sal, amit persze lehet figyelmeztetésnek hazudni. Miért gondolják a főszerkesztők, hogy ez kell nekem? Amikor persze nem, sőt! „Mert ez kell az olvasóknak, nézőknek!” – szól a cinikusan kioktató válasz. Esetleg „mentegetőzve”…

Azt mondják a szülők a gyereküknek, hogy a hazugság bűn. Miközben sokan közülük azt is mondják a gyereküknek, hogy a gólya hozza a kisbabát. Miért is esnek a hazugság bűnébe? Hogy ez bocsánatos bűn? (Akkor is, ha a „gólya tényleg hoz” majd egy kisbabát a már nagyobbacska gyereküknek?) A hazugság bűn…

Nők ütik-vágják, rúgják egymást véresre, ájultra… Nem számít, hogy a másik már a földön fekszik tehetetlenül, sőt: gyerünk rá(!), ököllel a fejét(!)… amíg a bíró engedi. A közönség tombol… a hangulat óriási, a bevétel szintén, úgy tűnik, egyenesarányban a vérrel.

„Rágd meg jól!” – hallottam jó párszor kiskoromban, amikor valamit csak úgy „nyeltem, mint kacsa a nokedlit”. Aztán olyan rágós lettem… átvitt értelemben is, de ez most mellékes. Szóval jól megrágom… szeretek rágni… így olyan ízeket is élvezhetek, amilyeneket nem is éreznék, ha csak úgy nyelném,…

„Nem süket, csak azt hallja meg, amit akar.” Ugye ismerős a „leleplező” magyarázat?  Szelektív hallás – házastárs, gyerek, kolléga… szelektív hallása. Mindig a másik ember szelektív hallása, sosem a miénk! Pedig…

Elismeréssel csettintettem a női testépítők versenyéről tudósító cikk fotóit nézve. Igen, mert bár sosem voltam bodybuilder, ismerem a konditermek világát; tudom, hogy mennyi munka, áldozat… kellett a képeken látható eredményhez. És kínszenvedés(!)… hogy csak a verseny előtti napo(ka)t említsem: a…