1., Életét adta volna az elveiért – de hát nem voltak.

2., Akarata ellenére senkit sem lehet felszabadítani.

3., Nincs mese: a tegnapunkkal kell megértenünk a mánkat.

„Mindenki zseni” – ezek a kezdő szavai annak a valójában tévesen(!) Albert Einsteinnek tulajdonított idézetnek (igazából nincs rá bizonyíték, hogy bármi köze lenne hozzá), amelybe lépten-nyomon belebotlik az ember a Facebook-oldalakat nézegetve. Nos, hiába roppant hízelgő az általánosító megállapítás, én nem vagyok zseni! Na, most én annyira nem vagyok zseni, hogy az említett megállapítást sem értem. Pontosabban: nem értek egyet vele. Szemben azokkal, akik ezerszámra megosztják a Facebookon… és akkor még csak a magyarokról beszélek.

1.,
– Mi jut eszébe arról a szóról, hogy intuíció?
– Az, hogy felsírtam, amikor megszülettem.

2.,
– Mikor volt az első öngyilkossági kísérlete?
– A születésem előtt nem sokkal… a nyakam köré tekertem a köldökzsinórt…

Még a „pszeudospiritizmus” sem az én műfajom… ahogy az önbecsapás sem. Ezért aztán nem társalgok halottakkal, a szellemükkel sem… még volt hozzátartozóim szellemeivel sem… még magamban sem. Szerencsére nincs is rá szükségem, mert nem kísértenek. Sem ők, sem a velük kapcsolatos önvádak… lezáratlan kérdések. De már a MESTERt se, aki megszabadult az őt kínzó, elhunytakhoz kötődő önvádjaitól, mert megbeszélte velük.

1., Érthető, hogy az érthetetlen érdekelte.

2., Szívkérdésekhez nincs matematikai apparátus.

3., Tudománytalan kérdésre is lehet tudományos válasz.