Nem az az igazán erős, aki nem ismeri a gyengeséget, hanem az, aki legyőzi. Vannak, akik környezetük (akár az egész világ) szemében már életükben túllépnek önmagukon (éppen azért, mert megtalálják önmagukat): szimbólumokká válnak. Mahatma Gandhi is szimbólummá vált már életében, a függetlenségi harc, az erőszakmentesség és az aszkézis jelképévé. (A Mahátma, azaz Nagy Lélek nevet is ezért kapta tisztelőitől.) Más nézőpontból: az önmagával vívott harc szimbólumává (is) vált, mert aszkézise éppúgy önmagával való harc volt, mint az erőszakmentesség hirdetése és India függetlenségéért vívott harcában való alkalmazása, valamint a börtön és az éhségsztrájkok vállalása. Lefegyverző ereje gyengeségeinek legyőzéséből fakadt – a mi erőnk sem fakadhat másból.

Vannak, akik már a proszektúra ajtajában visszafordulnak… és hátat fordítanak addig dédelgetett orvosi álmaiknak, mert rádöbbennek, hogy alapvetően más a „doktoros”, amit az udvar végében, a sufnik rejtekében játszottak, és más a valóság. Utóbbinak szaga van, olykor orrfacsaró bűze, és a látvány is… A proszektúrán nem csak a halálra, az életre is keresik a magyarázatot! Ezért szeletelték fel nem egy zseni agyát. A „proszektúra” – azaz ennek az írásnak az – „ajtajában” is vissza lehet fordulni. Fordulj is, ha nem bírod az élet(!) szagát, orrfacsaró bűzét…!

1., Ne élj vissza a gyengeségeddel!

2., Írd ki magadból a rosszat – jót fog tenni!

3., Kellő szorgalom nélkül a tehetség üres lehetőség.

A dzsesszre szokták mondani, hogy az improvizáció művészete. Szerintem a kommunikáció is az – és nem csak azért, mert a zenét is kommunikációnak tekintem. Ahogy a dzsesszben sem azt jelenti az improvizáció, hogy összevissza zenélünk, úgy a kommunikációban sem azt, hogy összevissza beszélünk. (A testbeszédet is ideértve.) Alapvető különbség viszont, hogy míg a dzsessz-pódiumra nem lehet csak úgy felsétálni egy kis improvizálásra, addig az élet színpadán – ahová tetszik, nem tetszik, belöknek bennünket – szabadon improvizálhatunk. Szabadon, de – a dzsesszel szemben – kötelezően.

1.,
– De hát mindig katona szerettél volna lenni...
– Igen, de most kitört a háború!

2.,
– A média hazudik… – mondta a férfi a tévét nézve.
– Remélem is, hogy nem igaz a sok borzalom a képernyőn – vágta rá a felesége.