Szinte már rutinmozdulatokkal mászott felfelé a vasszerkezeten… és mégis volt benne szorongás… sőt félelem is. Nem, nem a magasság miatt… vagy hogy leesik… hanem a kérdés miatt, ami ott motoszkált az agyában: „Meg mered tenni végre?” Akárcsak az első alkalommal, amikor felmászott a turulhoz… „De az akkor más volt!” – hallja a választ. A második is más volt: már majdnem, de még mindig nem… Talán az utolsó pillanatban… Felmászott, szinte már érezte, hogy beleveti magát a mélybe, mit sem törődve azzal, hogy kérlelik, győzködik.







