1.,
– Szeretném meztelenül lefesteni – mondta a festő a nőnek.
– Na, nem bánom, vetkőzzön!

2.,
– Hány férfi volt az életében? – kérdezte a közvélemény-kutató.
– Sajnos egy sem – felelte a nő, és tovább játszott az unokáival.

Közhely, hogy ez is hiánycikk – magyarul és párkapcsolatokra fókuszálva: sokaknak „nem jut(ott) társ”. (Itt és most nem foglalkozunk álkapcsolatokkal: kamu házas-/élettársakkal, pszeudo szeretőkkel stb.) Tehát hiánycikk! A hiánycikket pedig pótolni kell – az ipar (a technikával, technológiával… karöltve, és önzetlen profitéhségétől is vezérelve) többféle társat is kínál. Például ilyet – ez (Ő!) a kedvencem.

„Neeem? – kérdezte a lány csalódottan. – De hát hogyhogy…? Nem értem, tényleg…!” „Sajnálom… nem kertelek: alkalmatlan vagy! Alkalmatlan, biztosan!” „Ho… honnan a pokolból tudod, hogy alkalmatlan vagyok? – méltatlankodott a lány, közben a sírás környékezte. – Nem is tudsz rólam semmit… mégis, mi alapján? Semmi alapján!!! … Nem ismered a mondást: Ne ítélj első látásra!”

1., Egymással csalták önmagukat.

2., A szerelemre nincs Káma-Szútra.

3., A szex tanulható – a szerelem nem.

Az interneten futottam bele az okításba… már a cikk címe is igen sokatmondó volt, valami ilyesmi: „Hogyan tudod bevonni a csajodat a közös pornónézésbe?” Persze inkább felkiáltójel kívánkozna a végére, hogy: „Vond be!” Mert ugye, be kell vonni… már ha pornósat akarsz játszani vele szeretkezés helyett!

Automatikusan a címben olvasható kérdéssel reagál az ember, amikor enyhe (vagy kevésbé enyhe) lesajnálással közlik vele, hogy: „Még nem vagy azon a szinten, hogy…” Mindezt észérvek helyett, de annál nagyobb fensőbbségtudattal. Ahogy fanatikus hívőkhöz illik, akik méltóságon alulinak tartják, hogy észérvekkel válaszoljanak a „szentjükre” és tanaira, vagy az éppen őrájuk vonatkozó kritikus észrevételeidre (egyáltalán, ha nem a kötelező elragadtatás[!] hangján szólalsz meg velük kapcsolatban).