Gyilkosság. Mi jut eszedbe róla, milyen kép jelenik meg előtted? Valamilyen véres tetem… esetleg egy letakart holttest… vagy csak körberajzolt nyoma a gyilkosság helyszínén? … És mi van a lélekkel? Igen, a lélekkel! Miért a testhez kötik a gyilkosságot? A lélekgyilkosság (miért) nem gyilkosság? Amikor az!

1., Már a múltja se volt a régi.

2., A pártja élén sem bújhatott el önmaga elől.

3., Úgy érezte, eltörpül a saját nagysága mellett.

Azt mondod, még nem hallottál olyat, hogy valaki azért méltatlankodott volna, mert megkapta, amit kért? Hogy az emberek éppen azért szoktak panaszkodni, tiltakozni, mert nem azt kapták, amit kértek? Pontosítsunk, hogy legalább mi ne essünk abba a hibába, mint az, akinek pechére – vagy tragédiájára, mert olyan is előfordul – teljesült a vágya! Egyszerű félreértésről és/vagy félreérzésről (sic!) van szó: félreértette és/vagy félreérezte (sic!) vágya titokzatos tárgyát és/vagy emberét. Jellemzően emberét. És egy másik embert is: saját magát! Sőt, istenigazából csak saját magát! A saját érzéseit. A többi csak következmény!

1.,
– A férfiak a farkuk után mennek – mondja az asszony a barátnőjének.
– Úgy-úgy… Igazából persze mi is… mármint hogy mi is a farkuk után megyünk.

2.,
– Sajnos a férjem már nem képes rá…! – sóhajtott a feleség.
– Dehogyisnem! – szaladt ki a barátnője száján.

Hamisítás. Mi jut eszedbe róla? Hamis tíz- és/vagy húszezresek? Hamis Nike és/vagy Adidas? Érdekes! Hogy a pénz- meg a márkahamisítás a leggyakoribb? Tényleg? Hát a szavak? Hát nem a szavakat hamisítják leggyakrabban? Talán csak azért nem ugrott be, mert már észre sem veszed… Nem? Hogy na, persze?! Hogy volt idő, amikor még… de már…? Ez az! Hogy lassan olyan lett az élet, mint az ócskapiac? … Ha csak ott lenne minden hamisítvány! Szóval ócskapiac… Hogy legalább olcsó? … És hogy senki meg nem különbözteti a hamisat a valóditól?

1., Amilyen nagyember volt, olyan kisstílű is.

2., Arcai közt már maga sem ismerte ki magát.

3., Nem érdekelte mások véleménye – később már a sajátja sem.