„Zsu, ez…! Na jó, szuperlatívuszok mellőzve…” – mondta a férfi, és valóban nem találta a szavakat, de aztán mégis: „Megveszem!” „Mit csinálsz…?” – csodálkozott rá a nő, még a fekete szemüvegét is levette, talán, hogy jobban „hallja”. „Megveszem!” – erősítette meg a férfi ellenvetést nem ismerő határozottsággal. „A pezsgőt vedd meg, légy szíves, amit megnyertem! – mondta Zsu nevetve, majd folytatta: – Ki mondta, hogy eladom? Nem arról volt szó, hogy eladásra, csak egy fogadás… hogy én is írok olyanokat, mint a »felkent guruid«. … Elismerted… kérem a pezsgőmet!”

„Megkapod… persze hogy… – a férfi megint nem találta a szavakat, de aztán mégis: – Most nem az a lényeg! Figyelj, Zsu, te nem is tudod… szuperlatívuszok mellőzve… ez akkora, Zsu! … Megveszem, olyan nincs, hogy nem eladó, minden eladó! És nemcsak ezt veszem meg, hanem a többit is! Rád vártam, Zsu!”

„Milyen többit, Tomokám?” – csodálkozott Zsu, immár másodszor.

„Hát mindent, amit ezután… Te leszel a legnagyobb, ígérem, megcsinállak… ezo-királynőm!”

„Ha tudtam volna, hogy ez lesz… Istenemre, meg se írtam volna… – bizonygatta a nő. – Neked elment az eszed, hogy én ezo-királynő? … Hiszen pont azért írtam, hát épp erről beszéltünk… erre ajánlottam a fogadást, hogy akár itt és most is írok egy… egy olyan ezo-izét!”

„Hát ez az, királynőm… hogy csak így, a kisujjadból! Te leszel a legnagyobb!” – lelkendezett tovább a férfi.

„De én nem vagyok ezo!... Felfogod végre?” – pörgött fel Zsu.

„Nem az a lényeg…” – próbálkozott a férfi, de a nő nem hagyta: „Az én… és nem is lennék hiteles…”

„Dehogynem… pont azért…! Ahogy megírtad…! Épp most írtad le a születésed! Zseniális!” – erőltette a férfi.

„Nem fogok hazudni… nincs az a pénz!” – váltott még önérzetesebbre Zsu.

„Na, várjunk csak, pénzről még nem is beszéltünk! … Különben sem annyi, hanem legalább háromszor annyi! – nevetett a férfi. – És dollárban, mert a kinti piacra is! … Mert az a nagy durranás! Megvannak a bejáratott csatornáim… Azonnal tesszük át inglisbe!”

„Nem fogok hazudni… nincs az a pénz!” – ismételte a nő, de már érezhetően visszafogottabban.

„Nem is kell hazudni, éppen ezért zseniális… ezért is zseniális!” – felelte a férfi… bizakodva… hogy ő nyerte az igazi „fogadást”.