Minél inkább kutatod az igazságot, annál több hazugsággal találkozol. Minél inkább keresed a tisztaságot, annál több piszok kerül az utadba. Minél inkább a szeretetet akarod meglelni, annál több gyűlöletet látsz. Közben hazugságnak hazudják az igazságodat… a maguk piszkával mocskolják a tisztaságodat… és meg akarják gyűlöltetni veled még a benned élő szeretetet is.

1., Csak a lelki szegénység megbocsáthatatlan.

2., Filléres göncei ellenére ő volt a legelegánsabb.

3., A bankszámlájánál is üresebbnek érezte magát.

Ki nem állhatom a „mindig nekem van igazam” embereket – akik akkor is magukat tartják a megfellebbezhetetlen igazság egyedüli tudóinak és képviselőinek, akikhez feltétlenül igazodni/alkalmazkodni kell, ha a feketére fehéret mondanak, és akkor is, ha „megvilágosodnak” (vagy csupán ‒ például ‒ anyagi okok miatt egyszerűen meggondolják magukat!), és attól kezdve a fekete hupikék lesz. Persze azonnal és kötelezően mindenkinek!

Sosem volt ennyi „jólképzett társkereső” magányos ember. Pedig társkereső-guruk ontják a médián keresztül tuti tippjeiket, legyen szó a csajok meghódításáról vagy pasifogásról. Nem véletlen a szóhasználat, hiszen lassan az óvodások közül kerülnek ki az ügyfeleik: mit mondjon az anyuka Katikának, hogyan hódíthatja meg Pistit, akibe fülig szerelmes (vagy fordítva). Persze a mai ötvenesek-hatvanasok között is nagyon sokan örültek volna már óvodás korukban a tuti tanácsoknak, miközben a nagymamakorú Kati néni sem tudja, hogyan hódíthatja meg Pista bácsit, akibe fülig… – mert nem csak az óvodásoké a világ (és a probléma).

1., Egyre reménytelenebbnek látta a múltját.

2., A háta mögött dicsérte… jó hangosan, hogy hallja.

3., Buta volt hozzá, hogy a zsenialitásával érvényesüljön.