„Nem vagyok elég szép!”„Nem vagyok elég szexi!”„Nem vagyok elég okos!”„Nem vagyok elég jó az ágyban!”„Nem vagyok elég jó a konyhában!”„Nem vagyok elég jó a munkahelyemen!”„Nem vagyok elég jó szerető!”„Nem vagyok elég jó anya!”„Nem vagyok elég jó… nem vagyok elég jó magamnak sem! Nem!” … Az előzőek azoknak a százmillióknak az önvádló, toxikus szavai, akik „nem elég jók”. Lásd, mint fent – azaz elsősorban önmaguknak. Talán meglepődtél a százmilliókon, én is, amikor olvastam, hogy ilyen nagyságrendben rombolják napról napra az amúgy sem acélos önbizalmukat lányok, asszonyok szerte a világban. (Persze férfiak is – nekik is megvannak a maguk „Nem vagyok elég jó…!” mantráik.)

Akik megengedhetik maguknak, pszichológushoz fordulnak… „nem létező problémájukkal”. Azért az idézőjel, mert persze hogy létezik, csak egy pszichológus szakértő szerint nem, mert ő azt állítja, hogy az emberi agy nem ismeri azt, hogy: nem. Ha cinikus lennék, azt írnám, hogy: Na persze, ő is csak férfiből van, a férfiagy pedig valóban sokszor nem ismeri, nem érti a nemet, amikor azt mondják nekik a nők (akiknek az agya ismeri és ki is mondja), hogy nem. Most nem, vagy ma nem akarom. Egyik-másik férfiagy annyira nem érti a nemet, hogy abúzus lesz a vége. De most már legalább a bíróságon széttárhatják a karjukat, mondván, ők nem tehetnek róla, hogy az agy nem érti a nemet.

Visszatérve a pszichológus szakértőre: nemrég olvastam tőle a fent említett axiómáját, és nem értettem: mi az, hogy az agy nem ismeri… hogyhogy nem ismeri, ha nem ismeri azt, hogy: nem! Furcsa egy „logika”, az biztos, ami nem ért véget ezzel, mert később arról értekezik a cikkében, hogy miként kezeljük a nemjeinket, hogy az agyunk értelmezni tudja, amit az axiómája szerint nem tud. (Mert egyébként – azt is írja, hogy – tudnunk kell nemet mondani.)

Az én agyam – biztos nem stimmel vele valami „az axióma szerint”, mert – simán értelmezi azt, hogy: nem. Miközben a cikket olvastam, folyamatosan azt hajtogatta, hogy: Nem! Nem! Nem! Nem hiszem! Nem vagyok hülye, hogy bevegyem ezt a maszlagot! Nem! Nem! Nem! (Közben örömmel konstatáltam, hogy én aztán tudok nemet mondani.)

…

Ui.: Egyébként a bevezetőben említett önostorozóknak is azt mondom, hogy: Nem! Nem! Nem! Nem igaz, hogy nem vagytok elég jók…!