„Rágd meg jól!” – hallottam jó párszor kiskoromban, amikor valamit csak úgy „nyeltem, mint kacsa a nokedlit”. Aztán olyan rágós lettem… átvitt értelemben is, de ez most mellékes. Szóval jól megrágom… szeretek rágni… így olyan ízeket is élvezhetek, amilyeneket nem is éreznék, ha csak úgy nyelném, „mint kacsa a nokedlit”. … Manapság is gyakran lehet találkozni a biztatással, hogy: „Rágd meg jól!”
A biztatást kiegészítik tudományos magyarázatokkal, hogy miért fontos a rágás az emésztés… tágabb értelemben az egészség szempontjából. A biztatás motiváló erejét fokozandó, olykor némi félelemkeltéssel is operálnak, hogy ilyen meg olyan nyavalyát okozhat, ha csak úgy, „mint kacsa a nokedlit”! A rágás hiánya azonban nemcsak az emésztőrendszerünknek árt, hanem az agyunknak is!
Persze hogy a gondolkodásról beszélek, még pontosabban a gondolatok befogadásáról… Egészen pontosan a „rágás” hiányáról! Igen, vannak, akik gondolkodás nélkül nyelik a gondolatokat (és a „gondolatokat”!), „mint kacsa a nokedlit”! Semmit nem éreznek a befogadott gondolat(ok) „ízéből”…
Sokszor még azt se veszik észre, hogy „megfekszi” az agyukat(!)… Igen, mert nincs fájdalom, hogy itt nyom, ott szúr… Lehet hát nyelni… ráadásul nincs „félrenyelés”-veszély sem.
De vannak másfélék… amelyek másképpen ugyan, de még veszélyesebbek!
Nemcsak a manipulátorokra gondolok, akik készséggel szállítják a „nokedlit” a „kacsáknak”… hanem arra, hogy amit nem használunk, az elsorvad. Igen, az agyunk is!
És: az ember nem lehet csupán könyvtár… felteheted egyik könyvet a másik mellé, százat a másik száz mellé… nem tudnak gondolkodni. Ahogy azok se, akik csak úgy felteszik a könyveket…
Ha nem rágják át magukat rajtuk, akkor csak a könyvtáruk nő, a tudásuk nem… nem lesznek műveltebbek, okosabbak meg pláne nem.
