„Csak erős idegzetűeknek!” Mind többször találkozni ezzel a csábítás(!)-sal, amit persze lehet figyelmeztetésnek hazudni. Miért gondolják a főszerkesztők, hogy ez kell nekem? Amikor persze nem, sőt! „Mert ez kell az olvasóknak, nézőknek!” – szól a cinikusan kioktató válasz. Esetleg „mentegetőzve” hozzáteszik még, hogy ők maguk is viszolyognak ezektől a rémségektől, de kötelességük kielégíteni az olvasói-nézői igényeket. Azok pedig… és itt táblázatok és diagramok következnek, hogy például milyen címekre kattintanak a netezők. És még azt is megkaphatom, hogy: „Ne klikkelj rá, ha nem érdekel!”
Mintha szükségem lenne erre a figyelmeztetésre! Nem is magam miatt teszem szóvá, hanem a lelki környezetszennyezés, sőt lélekmérgezés miatt. Megannyi eltérő motívuma lehet annak, hogy ki miért nézi ezeket a fotókat, videókat… A legdurvább azoké, akik – már bocsánat, de – „tunkolni” akarnak… valami tudatalatti vágy kiéléseként. És akkor már el is jutottunk oda, hogy nem az a kérdés, hogy miért mérgeznek bennünket, hanem az, hogy: miért mérgezik önmagukat ilyen sokan.
Az emberek általában csak a testükre vonatkoztatva értelmezik a közhellyé vált megállapítást, miszerint: „Az vagy, amit megeszel.” Ez vajon a szellemi és/vagy lelki táplálékra nem igaz? Dehogyisnem!
A méreg testileg betegít meg, a szellemi és/vagy lelki méreg szellemileg és/vagy lelkileg. Azután pedig testileg… mert ugyebár az is közhely, hogy a lelki nyavalyák előbb-utóbb testi megbetegedéshez – akár haláloshoz is – vezet(het)nek. Persze nem direkt öngyilkosságra kell gondolnunk, ahogy testünk „megmérgezésekor” sem. Éppen ellenkezőleg, ahogy testünkbe is jellemzően élvezeti cikkek(!)-kel juttatjuk be a különféle mérgező anyagokat, úgy agyunkba/lelkünkbe is élvezeti „cikkekként”(!) visszük be a szellemi és lélekmérgeket. Legtöbbször – bár nem kizárólagosan – a médiából. Természetesen nemcsak a hírekre gondolok, hanem mindenféle médiatartalomra (beleértve a műalkotásokat is[!] – persze inkább „műalkotásokat” kellett volna írnom). Érdekes, hogy ma még az egyébként tudatos vásárlók között is – akik „mikroszkóppal” vizslatják, hogy milyen összetevők találhatók egy-egy élelmiszerben – nagyon kevesen vannak azok, akik hasonló alapossággal vizsgálják szellemi és lelki táplálékukat. Meg a családjukét, gyermekeikét. A szomorú – olykor tragikus – következmény ismert. (Azok számára, akik látnak és gondolkodnak.)
Márpedig ömlik a szellemi és lelki méreg a médiából. Különösen igaz ez a legkontrollálatlanabbra, az internetre, amit az egész világ „szerkeszt”, ki-ki „közkinccsé” téve akár totális elmebaját, erkölcstelenségét – még ha olykor csak bújtatva, vagy egyenesen „élvezeti cikknek” álcázva. Maradjunk a szerkesztett, profi médiumoknál, azok részéről is – tisztelet a kivételnek – folyamatos a mérgezés. A bevezetőben is egy hírrel kezdtem, folytassuk is a hírekkel!
Mit sugallnak a hírek? Ab ovo azt, hogy neked erről tudnod kell… hogy azért közlik, mert fontos. Az olvasó-néző pedig elhiszi, hiszen az az újságok (ideértve az elektronikus és az online orgánumokat is) feladata (az lenne ugyebár!), hogy informáljanak. A gyanútlan emberek szemében az újság, tévé, rádió stb. értékközvetítőként jelenik meg, amely gondosan és felelősségteljesen szelektált, hiteles információkat közöl. Fontos, hiteles és értékes – sokan még a bulvármédiával szemben is ennek az érzéscsalódásnak (sic!) a rabjai.
Csakhogy az újságok üzleti vállalkozások, amelyek profitérdekeltek és -vezéreltek. Meg persze különféle politikai szándékok és célok szócsövei, manipulációs csatornái… ebben másfajta, politikai profitérdekek jelennek meg vezérlő erővel.
Magyarán: a média a médiafogyasztóból él, mert azok fizetnek neki. Vagy közvetlenül, úgy, hogy megvásárolják, előfizetnek rá… Vagy közvetve, azáltal, hogy a reklámozók pénzt fizetnek a kiadóknak az olvasóikért, az ő potenciális vásárlóikért. Ez nemcsak a gazdasági, hanem a politikai vállalkozásokra is igaz. Ki ezért manipulál, ki azért… a médiumok azért, hogy magukhoz láncolják fogyasztóikat, hiszen belőlük élnek.
A média éppúgy függőséget akar kialakítani, mint a drogkereskedő… és annál egyszerűbb a dolga, minél inkább ösztön- és érzésvezérelt a célközönsége. Nem véletlen, hogy a médiát ennyire – és napról napra mind jobban – áthatja a szex és az erőszak. (Fogyasztói között különleges réteget képviselnek azok, akik undorodva és reszketve fogyasztják.) És persze az ösztön- és érzésvezéreltség azt igényli, hogy a fogyasztó a lehető legtöbb érzékszervén keresztül szívhassa magába „kábítószerét” – ezért kellenek a fényképek és a videók. A lehető legjobb minőségben – és „minőségben”. Utóbbi alatt a szex-, vér-, erőszaktartalmat értem. És azért is kell a látvány, mert úgy jobban az olvasóba, nézőbe ég az élmény, könnyebb vele manipulálni… és egyszerűbben tehetnek függővé, hogy mind nagyobb dózisokban és egyre türelmetlenebbül várd az újabb és újabb méreg-infúziót.
„Ne klikkelj rá, ha nem érdekel!” – idéztem a bevezetőben a cinikus figyelmeztetést. És valóban ez a megoldás: nem kell megvenni, nézni, hallgatni, olvasni… nem kell mérgezni magunkat! Ilyen egyszerű – ha eljutottunk odáig, hogy megértettük, mi is történik velünk, ha ész nélkül bedőlünk a beetetésnek (mert mindig azzal kezdődik), utána a nonstop manipulálásnak („Ez kell neked!” – és könnyen úgy is érezheted!). Áldozatai leszünk a totális manipuláltságnak, amikor már nem vagyunk urai az akaratunknak, a gondolatainknak, az érzéseinknek… egyszóval az érzelmeinknek. Zombiként élünk a média teremtette mátrixban! Csupán a halálunk lesz valóságos – csak abban nyerjük vissza önmagunkat, hiszen mi halunk meg, nem az, aki belénk költözött.
Kedves Olvasó, bizonyára láttál már kérges paraszt- vagy munkáskezet, tudod, olyan kérgeset… amit szinte nem is bőr borít. Ismertem olyan villanyszerelőt, akinek az ujja volt a fáziskeresője – simán megérintette a kétszázhúszat… „Na, ez az!” – mondta nevetve. Mit érez ez a kéz, ha még a kettőhúszat is kibírja? És lehet egy ilyen „reszelővel” simogatni? Na most, képzelj el egy ilyen kérges szívet, amit „nem ráz meg a kettőhúsz sem”! Mit érezhet? Semmit! Sem kintről, sem bentről! És lehet egy ilyen szívvel simogatni? Nem, de nem is akar, hiszen az imént írtam, hogy bentről sem érez semmit. Aki mindent kibír, az mindenre érzéketlenné válik/válhat – az ingerküszöbe egyre magasabb lesz… Előbb csak a fotón nem rémíti a vér, a videón nem döbbenti meg a halál, később már az életben sem.
Sőt! Lesz, akinek egyre több kell, hogy élvezze(!) – hogy kielégítse pszichopata/szociopata szükségleteit, vágyait.
Ha cinikus lennék, azt írnám, mindenki úgy mérgezi magát, ahogy akarja. A mérgezett lélek azonban – ellentétben a mérgezett testtel – fertőző, ragályos! Azaz veszélyes, akár közveszélyes. Persze nem úgy fertőz, mint az influenza – hanem láthatatlanul, az érzelmeinken (gondolatainkon, érzéseinken stb.) keresztül.
Vagy konkrét embereken, vagy a média közvetítette képeken keresztül ítéljük meg az embereket általában – az EMBERt magát… és a világot. Szerencsére arányaiban nincs annyi pszichopata gyilkos, erőszaktevő… mint amennyit a média mutat. De megtéveszthetnek a média arányai. Jóembereket és jótéteményeket ritkán mutatnak a híradókban – közvetetten elhitetik, hogy nincsenek is! Erőszak van és vér, az erősebb és gátlástalanabb győz… Kimondatlanul is neked szegezik a kérdést: „Mi akarsz lenni, lúzer, áldozat, vagy olyan, aki képes megvédeni magát és a szeretteit?”
Az üzenet világos, a világ az erőseké. Akik attól is erősek, hogy kérges szívűek… a szívük is bírja a „kettőhúszat”.
Az én olvasatomban azok az erősek, akik nem vevők a szellemi és lelki méregre: nem kattintanak oda, nem nézik, nem hallgatják… Nem dőlnek be, mert gondolkodnak! Őrzik az érzékenységüket… óvják szívüket és lelküket az elkérgesedéstől. Nem engedik, hogy kiirtsák érzelmi intelligenciájukat – azt, ami emberré tette és teszi őket, ami megkülönbözteti őket a zombiktól.
Azok az erősek, akik nem mérgezik sem önmagukat, sem a szeretteiket… embertársaikat sem.
Mondhatni: szellemi-lelki környezetvédők.
Sajnos ezzel nem lehet fertőzni, de szívós munkával tovább lehet adni!
Már csak merő önzésből is érdemes.
