Garantáltan működő praktikák nőknek, hogy miképpen szerezhetik meg (vadászhatják le, ejthetik el…) és tarthatják meg (védhetik meg a többi vadásztól) az ÁLOMPASIt. Tele van velük a sajtó. Meg a hócipőm is. Érdekes módon mindegyik orákulum a férfi libidójának irányításával – felkeltésével, célba terelésével és megőrzésével kötésével – foglalkozik.

Merthogy: „A farkán kell megragadni a férfit!” Ami ellen nem is tiltakoznak, ha elég élvezetesen történik. De hogy minden férfi egy nagy farok lenne? (Holott nem mindegyik az! Meg olyanok is vannak, akik még faroknak is kicsik, és már emiatt is nehéz elkapni őket. Miközben a nagyságnak is megvan az átka… Zárójel bezárva.)

A nőket pedig minimum gésajelölteknek tekintik. Anno a rendszerváltással ránk zúdult szabadság sokakat a szabadosság rabságába(!) taszított. Szerintem jól illusztrálja a „történelmi folyamatot” az orális szexszel kapcsolatos írások sora. Először ugyebár csupán megemlítették, hogy: „Van ám ilyen is…!” (Ki hitte volna, nem igaz?) Aztán egy kicsit továbbmentek, hogy: „Akkor ahhoz most be kellene kapni?” Aztán amikor bekapatták(!), jött a következő kérdés, amit „össztársadalmi vitára” kellett bocsátani (jó, hogy nem írtak ki népszavazást!): „Mehet-e a szájba a nemes nedű?” és hogy „Engedhetjük-e…?” Nyilván IGEN, mert nemsokára arról szólt a – gerjesztett(!) – illemtanvita, hogy: „Kiköpjük vagy lenyeljük?” Voltak, akik már a kérdéstől se tudtak, se köpni, se nyelni. Helyesebben köptek volna az egészre…

De végül kénytelenek voltak lenyelni a békát, mert a gyomrosabb és merészebb pasivadász versenytársak eldöntötték a kérdést. Onnantól kezdve pedig nem volt kérdés. Mármint sokaknak, akik elhitték, hogy ezen múlik a SZERELEM.

Hát nem… de erről a végén.

Nem emlékszem a film címére, amelyikben Robert De Niro megdöbben a kérdés hallatán, hogy ha szereti a feleségét, akkor miért csalja. (Konkrétan úgy hangzott a kérdés, hogy akkor miért mást szopat.) A mély érzésű gengszter – Robert De Niro – valami olyasfélét nyögött ki, hogy: „A feleségem szájába… amivel a gyermekeimet csókolja?!” Vagyis van olyan erkölcsös férfi, aki elzárkózik attól, hogy a feleségét… ezért aztán profi vagy amatőr szolgáltatót keres arra, amit régen a részeg matrózokra szakosodott bordélyházak legvállalkozóbb szellemű dívái is csak jelentős felár ellenében vállaltak.

Aztán amikor már uncsi volt az orál, jött az anál…

Mert miért is ne, nincs abban semmi… Helyesebben ne legyen, amikor a dalia bekopogtat a hátsó-kapun! És persze ismét a praktikák!

Nem tudom, vajon hány helyen zajlik most is brainstorming, hogy kijöjjenek egy újabb agymenéssel, amit be kellene szopnunk. Szerintem dugják fel análba, mármint a sajátjukéba, vagy egymáséba!

A jelszó a VÁLTOZATOSSÁG, hogy ne váljon unalmassá a kapcsolat, ne fáradjon ki a SZERELEM!

Azt kérdezed, hogy ki beszél itt SZERELEMről? Jó kérdés, mert mitől lenne SZERELEM az, ha valaki házi kurvaként kap minden lyukába? Közben kötelezően SZERELMET színlelve és „vágyakozva”!

Szerintem a SZERELEM nem válik unalmassá, legfeljebb a szimpla szex. A SZERELEM ugyanis a teljes emberekről szól, szemben a szexszel, ahol elég, ha belevaló vagy, meg az, amibe bele való…

Én aztán nem vagyok szexellenes… de úgy gondolom, nem árt tisztába tenni a dolgokat. A legfontosabb, hogy aki újabb és újabb praktikákkal akarja megmenteni a SZERELMÉT, jobb, ha tudja, már rég elveszítette. A legjobb esetben is azt tudja kipraktikázni, hogy őt dugják, és ne azzal szopassák, hogy másnak verik be helyette. Gratulálok annak, aki ezzel beéri! Az nem szerelmes, hanem HÜLYE.

Ismerek párokat, akik közös évtizedekkel a hátuk mögött is olyan szerelemmel viseltetnek egymás iránt, hogy csak nézek. Mert – ismerve őket – nyilvánvaló, hogy nem a fent említett praktikák arzenálja konzerválta SZERELMÜKET.

És ismerek deklaráltan aszexuális párokat is, akikből szintén sugárzik a BOLDOGSÁG és SZERELEM. (Igen, jól látod: a SZERELEM!)

Lehet, hogy ilyen egyszerű a titok nyitja: az EMBER számít, és nem a praktika!

Nem lehet, biztos!

Mert nem a trükk az érdekes, hanem a VARÁZSLÓ!