Egy újabb szexuális erőszakvád, ezúttal egy ma is aktív rock világsztár ellen. Egy (szex)magazin egykori modellje szerint harmincöt(!) évvel ezelőtt egy New York-i szállodai szobában abuzálta a már akkor is körülrajongott énekes. Az „áldozathibáztató viktimológia-szakértők” minden empátia híján persze azonnal rákérdeznek, hogy mégis mire számított a szexmodell, amikor szállodaszobára ment vele, talán arra, hogy a világsztár megmutatja neki a hangvilla-gyűjteményét, vagy hogy énekórát tart neki? Minimális empátiával viszont nem mondhatunk mást, mint hogy a nő (teljesen mindegy, hogy történetesen szexmodell!) az utolsó pillanatban is visszakozhat(ott), nemet mondhat(ott)… Akkor pedig bizony nemi erőszakot követett el a rock örökös világsztárja.
Az „áldozathibáztató viktimológia-szakértők” minden empátia híján természetesen azon is filozofálgathatnak, hogy a szexmodellnek miért kellett harmincöt év, hogy megvádolja a rock örökös világsztárját, és miért nem azonnal kiáltott rendőrért. Szakemberek nyilván megfelelő választ adnának a nőt ért trauma sokkoló hatásáról, a bénultságról, a megszégyenülésről… amelyek külön-külön is azonnali menekülésre kényszerít(h)ették a nőt. Pszichológusok arra is magyarázattal szolgálhatnának, hogy a meddig tarthat egy ilyen trauma. Igaz, erre még a laikusok is rávághatják, hogy akármeddig, a poszttraumás hatások életük végéig is gyötörhetik az áldozatokat. (Sőt, már azt is tudhatják, hogy sajnos transzgenerációs trauma is létezik.)
Igazából a történetnek nem ezzel az aspektusával akarok foglalkozni, hanem az olvasott cikk szerzőjével, még pontosabb az ő szánalmas, ócska, hímsoviniszta narratívájával. A címben szereplő idézet csupán a bevezetője az írásának. Tehát az újságíró szerint minden nőt megkaphatott a rock örökös világsztárja, vagyis semmi szüksége nem lehetett erőszakra, hogy maga alá gyűrje a szexmodellt, hiszen ha minden nőt… akkor nyilván őt is. A minden nőt… persze ebben az esetben is kolosszális baromság. Tehát evidens, hogy (ahogy senki) ő sem kaphatott meg minden nőt, az adott szexmodell is visszakoz(hat)ott. (Már ha egyáltalán benne volt akár egy pillanatig is a dugásban.) A rock örökös világsztárja pedig már gerjedelme foglya volt, az ösztönállat nem tudott leállni, agya már a faszában lüktetett. Sőt, mi több, talán nem is akart! Bizony könnyen meglehet, hogy éppen az erőszak volt a lényeg(!), mert nem minden erőszakoló a szexért követi el tettét, vannak, akik magáért az erőszakért. Egyszerűen az erőszakra indulnak be, és az kell ahhoz is, hogy elélvezzenek, erőszak nélkül nincs erekció, ejakuláció meg pláne. Az ilyen aberrált ösztönlény számára érdektelenek azok, akik azonnal hanyatt dobják magukat, amint rájuk pillant. Azok viszont afrodiziákumként hathatnak, akik le sem szarják ővilágsztárságát, kiváltképp, ha kifejezetten ellenállnak…
Nem olyan bonyolult ez, még egy zsurnaliszta is megérthetné, és nem delirálna – verbálisan abuzáló – baromságokat.
…
Utóirat helyett. Kérdezheti persze bárki, akár a deliráló médiamunkás is, hogy: És mi van akkor, ha hazudik a nő? Persze hogy nem lehet kizárni, de annyira hülye talán még egykori szexmodellként sem lehet, hogy ne tudná, kegyetlenül rábaszhat (hogy stílszerű legyek), ha bukja a dolgot. Az se lenne kis trauma neki, szóval, nem gondolom.
