Egy évekkel ezelőtti sztori ugrott be az imént (hogy miért, szerintem kitalálod majd). Íme. „Én is anyuka leszek!” – lelkendezett az egyik influencer-celebkirálynő, miután megosztotta rajongóival a nagy titkot, hogy pár nap múlva megérkezik a várva várt kutyuskája. Igen, és utána már ő is anyuka lesz – merthogy idézőjelek nélkül írta. Íme, így születik egy trendi „anyuka”, akinek már gyerekre sincs szüksége „anyukaságához”!

Be kell vallanom, megdöbbentem. Azt hittem – na jó, inkább ateistaként csak reméltem –, hogy az anyaság még a 21. század internetizáltan (média)manipulált, EQ-deficites káosz-univerzumában is szentnek számít.

Persze vagyunk még, akiknek igen!

Igen, vannak, akiknek még gyerek kell(ett) az anyasághoz. Ami, igenis szent! Ők áldott állapotként élik/élték meg a szülés előtti hónapokat, szemben azokkal, akik beérik a másállapottal-terhességgel. Előbbieknek gyermekük/gyermekeik születése pedig szakrális esemény volt – úgy is mint édesanyává válásuk pillanata.

De mint láthatjuk, van, akinek ehhez elég egy kutyuska. Neki furcsa fogalmai vannak az anyaságról… Az sem mentség, hogy még nem élte át… hogy így csak annyit tudhat róla, mint az a nő az orgazmusról, aki még csak olvasott róla.

A valódi édesanyukák, akik az ő korában már gyermeke(ke)t nevelnek/neveltek, joggal elvárhattak némi(!) érzelmi intelligenciát az ifjú influencer-celebkirálynőtől… merthogy ez így nagyon durva (hogy én is „trendi” legyek legalább egy szó erejéig).

Persze a pótszerek korában igazából nincs min csodálkozni. Hányszor találkoztam már a „Nekem a kutyám a legjobb barátom!” jellegű kijelentésekkel. Végül is embere válogatja… és nem kezdek filozofálni a barátságról. Számomra azért olyan ez, mintha egy nő a vibrátorát tartaná a szerelmének.

De.

Egyik szomszédom idős asszony, aki beszélgetésünk közben könnyes szemmel nézett a kutyájára, miközben azt is elmondta, hogy soha senkitől nem kapott még annyi szeretetet, mint attól a kis jószágtól. Pedig kétszer ment férjhez, és gyermekei, sőt unokái is vannak. Beismerem, szavai hallatán nekem is összeszorult a szívem, és másképpen néztem a kutyusra, mint addig.   

De az anyaság akkor is szent – vagyis blaszfémia, ennek a szakralitásnak a megcsúfolása az, amikor az ifjú influencer-celebkirálynő anyaságként fogalmazza meg bekövetkező gazdivá válását.  

Hátborzongató az egészben, hogy a kutyusának vélhetően jobb dolga lesz, mint sok gyereknek. Nemcsak a jobb anyagi körülmények miatt, hanem azért is, mert feltehetően több szeretetet kap majd, mint azok a gyerekek, akiket csak úgy világra pottyantanak az anyaság megcsúfolásaként. És akiket azután majd kutyába se vesznek.

…

Ui.: Tudjuk, hogy mindenki társra vágyik.