A király meztelen! – olvasták nekik is a mesében, ők pedig jót nevettek… a kicsit nagyobbak, érettebbek elgondolkodtak és ezért el is szomorodtak. Persze a király miatt is, mert nemcsak nevetséges, hanem szomorú is, hogy valaki olyan ostoba… Meg talán azok miatt is, akik gyávák voltak kimondani, hogy a király meztelen. Tehát olvasták nekik, nevettek… a kicsit nagyobbak, érettebbek elgondolkodtak és ezért el is szomorodtak.

Aztán felnőttek ők is… és sokan közülük nem veszik észre, hogy maguk is meztelenek! Hogy ők is bedőltek egyik-másik „szabónak”, aki átlátszó hazugságokba öltöztette őket.

Persze számukra egyáltalán nem átlátszó, sőt elvarázsolva nézik magukat a tükörben! Ahogy a „szabókat” is csodálják, akik a maguk készítette cifra hazugságokban pompáznak, páváskodnak. Persze hogy átlátszik rút meztelenségük – no, nem azok számára, akik már szintén az ő hazugságaikba bújtak!

Vajon magukra ismernek-e majd, ha valaki elkiáltja magát, hogy: A király meztelen!

Ui.: És hányan vannak, akik önnön meztelenségük mögé bújnak, és éppen a meztelenségükkel akarják elvonni a figyelmet a saját hazugságaikról!