Kezdjük az utóbbiakkal, az önálló vélemény nélküli emberekkel, akik ügyes papagáj módjára, gondolkodás nélkül ismétlik a „maguknak választott” orákulumot. Tragikomikus – hol tragikus, hol komikus, igazából „two in one” –, ezért aztán sírsz vagy nevetsz… Bár éppen sírhatsz is a röhögéstől! Főleg akkor, ha a maguknak választott orákulumuk csinál egy hátraarcot, amit persze ők is azonnal követnek, mert birkamódra követik a vezérürüt…  

1.,
– Te, ez a Pista teljesen elitta az eszét…
– Ahhoz igazán nem kellet sokat innia.

2.,
– Te nem tudod, mit beszélsz!
– Talán jobb is.

Minden gyermekkel új bizalom születik a világ iránt… Amit aztán ellopnak tőlük, elpusztítanak… amivel persze szegényedik, pusztul a világ. De mit számít az a tolvajoknak, amíg ők anyagiakban gazdagodnak. … Közben sokan elidegenedésről beszélnek, holott sokkal inkább elidegenítésről van szó. Megkezdik már gyermekkorban… a bizalom-bimbót nagyon sokszor nem is hagyják kinyílni. A gyerek őszinte bizalommal fordul az emberek felé… de megcsúfolják a bizalmát… visszaélnek vele. Olykor már a „szerető” családban.

Az utcákat járva tapasztalhatjuk, hogy milyen nagy szükség van az erkölcsi nevelésre – nem szó szerint idéztem, de valami hasonló az értelme annak, amit egy politikai hatalmasság mondott a képernyőn. Nem a saját szavaimmal válaszolok rá, hogy: a politika ott kezdődik, ahol a tisztesség véget ér. Ez is csak tartalmi idézet, az egyik hazai csúcsvállalkozó mondott valami hasonlót, amikor megkérdezték, hogy nincsenek-e politikai ambíciói.

1., Alkotói válságban volt… amióta tollat vett a kezébe.

2., Borzasztó, ha a tehetségtelenség szorgalommal társul.

3., Bár a múltját vetette tűzre, mégis a jövője lett a lángok martaléka.