Kiegészítő kérdés: az anyag szelleme vagy a szellem anyaga-e a meghatározó? Előbbieket továbbgondolva, kérdés, hogy: anyagunk szelleme vagy szellemünk anyaga van-e, fordul-e ellenünk? Merthogy az anyag az, amely teljes spektrumú, vezérlő Én-programjainkat, köztük érzelmi alapú emlékeinket őrzi! Érzelmeink pedig motiválnak is, egyebek mellett arra is, hogy szeressük magunkat, és sajnos néha arra is, hogy önmagunk ellen forduljunk.

1., Életét adta volna az elveiért – de hát nem voltak.

2., Akarata ellenére senkit sem lehet felszabadítani.

3., Nincs mese: a tegnapunkkal kell megértenünk a mánkat.

„Mindenki zseni” – ezek a kezdő szavai annak a valójában tévesen(!) Albert Einsteinnek tulajdonított idézetnek (igazából nincs rá bizonyíték, hogy bármi köze lenne hozzá), amelybe lépten-nyomon belebotlik az ember a Facebook-oldalakat nézegetve. Nos, hiába roppant hízelgő az általánosító megállapítás, én nem vagyok zseni! Na, most én annyira nem vagyok zseni, hogy az említett megállapítást sem értem. Pontosabban: nem értek egyet vele. Szemben azokkal, akik ezerszámra megosztják a Facebookon… és akkor még csak a magyarokról beszélek.

1.,
– Mi jut eszébe arról a szóról, hogy intuíció?
– Az, hogy felsírtam, amikor megszülettem.

2.,
– Mikor volt az első öngyilkossági kísérlete?
– A születésem előtt nem sokkal… a nyakam köré tekertem a köldökzsinórt…

Még a „pszeudospiritizmus” sem az én műfajom… ahogy az önbecsapás sem. Ezért aztán nem társalgok halottakkal, a szellemükkel sem… még volt hozzátartozóim szellemeivel sem… még magamban sem. Szerencsére nincs is rá szükségem, mert nem kísértenek. Sem ők, sem a velük kapcsolatos önvádak… lezáratlan kérdések. De már a MESTERt se, aki megszabadult az őt kínzó, elhunytakhoz kötődő önvádjaitól, mert megbeszélte velük.