Mottónak azt írnám, hogy színészkedésért sosem adnak Oscar-díjat! De erről majd később, kezdjük az elején – lássuk a történetet! Akkor szakítottak, amikor egyszer végre jó volt neki. Illetve mindjárt háromszor is… vagyis majdnem háromszor, mert az a hülye leállt, mielőtt harmadszor is… „Nekem te ne játszd meg… vagyis el, hogy…! Azért se, mert azonnal észreveszem!” Utóbbit akkor mondta, amikor már a gatyáját húzta. Belőle pedig kitört a röhögés, hogy pont most, amikor végre nem kellett megjátszania…!

Történelmi példák – a népirtásokat is beleértve! – és napi tapasztalatok egyaránt bizonyítják, hogy azok, akik nem tudnak önmagukon uralkodni, másokon akarnak. Vannak közöttük olyanok is, akik még arra sem veszik a fáradságot, hogy „szolgálat”-nak hazudják uralkodásukat, hatalmaskodásukat.

1., Minden reggel lefutotta a napi „El Caminó”-ját.

2., Nincs visszaút – mondta… közben már régóta azon járt.

3., Aki mindenhol ott akar lenni, az a legtöbb helyről elkésik.

„Megáll az idő…” – kezdte el sercegni bennem egy „gramofon” a régi-régi slágert, amikor egy Facebook-bejegyzés kommentjéhez fűzött megjegyzésemre érkezett választ olvastam. „Megáll az idő…” – hallottam közben ismét… aztán megint, újra és újra. Elakadt a tű a „régi korongon”… „megállt az idő”, hogy stílszerűen fogalmazzak. Mármint a belső „gramofonnak” „állt” meg… helyesebben a lemez… a tű… de mindegy is.

Csak szexre kellesz! – mondja a korábbi amerikai filmsiker magyar címe. Csak szexre kellesz! – vajon hányan mondják ezt, akár naponta? Persze általában csak magukban és főleg azok – a közvélekedés szerint jellemzően férfiak –, akik egyéjszakás vágyaikhoz keresnek alkalmi partnert. Megint persze és megint általában úgy, hogy nem a „Csak szexre kellesz!” vallomással akarják levenni lábukról áldozataikat. Azért írok áldozatokat, mert mi mások lennének azok, akik bedőlnek a kamu szövegeknek, a megtévesztésnek, a valóság – Csak szexre kellesz! – gondos eltitkolásának.

„Szeretet az, amit annak érzek” – mondta az asszony a férjének. „Így van, szeretet az, amit annak érzek – válaszolta a férfi –, és szeretetnek érzem, amit adok neked.” „Én meg azt érzem, hogy ez nem szeretet – vágott vissza a felesége –, mert nem az, amit én szeretetnek érzek.”

Komoly és jogos harc folyik a nők szexualizációja ellen (vagyis lényegében a mögötte álló szexista[!], hímsoviniszta[!] hímdominancia[!] ellen). Mindeközben érthetetlen(?) módon egyes nők önszexualizációjának(!) lehetünk szemtanúi. Legszemléletesebb példákkal a maximálisan profitorientált popzene(ipar) szolgál: nagyüzemi szinten, futószalagon termeli-szállítja a szexualizált nőket mint dömpingárut.