1., Gyáva volt élni, csak a halálhoz volt bátorsága.

2., Egyetlen elrontott életet sem „javít meg” a halál.

3., Évek óta azon töprengett, hogy van-e élet a halál előtt.

A NAGY Ő – mindenki őt keresi, aki még nem találta meg. Sokan a korábban megtalálni vélt „NAGY Ő” oldalán keresik az igazi NAGY Őt, vagy azt, akit majd most annak hisznek. Szóval a NAGY Őt keresik, természetesen másvalakiben, egy másik nőben vagy férfiban. Másvalakiben – nem önmagukban. Pedig mégiscsak azzal kellene kezdeni! Önmagukban kellene megtalálni a NAGY Őt, pontosabban fogalmazva a NAGY ÉNt.

1., Élj a mának! – vallotta a halálos ágyán is.

2., Annyira félt a haláltól, hogy élni sem mert.

3., Meg akart halni – már csak ez volt az életcélja.

Mottónak azt írnám, hogy a szörnyeteg nem ismer kegyelmet – önmagát is felfalja… De sajnos, nem azzal kezdi. Térjünk a lényegre! Mi jut eszedbe a következő hírről? „Öten erőszakolták meg a 14 éves lányt.” Mit érzel, és közben milyen arcok jelennek meg lelki szemeid előtt? Biztos vagyok benne, hogy durva vonású, primitív emberek benyomását keltő felajzott férfiarcokat látsz. Ugye? Mert „ilyenek” a begerjedt gonoszok, ahogy az ördög is visszataszító, szőrős fenevad, szarvakkal a homlokán.