Önmagadon kívül senkiben sem csalódhatsz. … Hogy miféle hülyeség ez már megint? Hogy éppen most csalódtál a pasidban/csajodban… harminc év után a férjedben/feleségedben… a barátodban… az emberekben… a világban… az igazságban?

Nem mindegy? – kérdezhetné bárki. De, igazából mindegy – 2 in 1. (A blaszfémiavádat kerülendő, nevezhetjük szex-rockbálványnak és/vagy rock-szexbálványnak – így a political correctness is letudva.) A 2 in 1 igazából 3 in 1, a másik kettő forrása, a harmadik (vagy az az első?), a par excellence alfahímsége.

1.,
– Szeretném meztelenül lefesteni – mondta a festő a nőnek.
– Na, nem bánom, vetkőzzön!

2.,
– Hány férfi volt az életében? – kérdezte a közvélemény-kutató.
– Sajnos egy sem – felelte a nő, és tovább játszott az unokáival.

Közhely, hogy ez is hiánycikk – magyarul és párkapcsolatokra fókuszálva: sokaknak „nem jut(ott) társ”. (Itt és most nem foglalkozunk álkapcsolatokkal: kamu házas-/élettársakkal, pszeudo szeretőkkel stb.) Tehát hiánycikk! A hiánycikket pedig pótolni kell – az ipar (a technikával, technológiával… karöltve, és önzetlen profitéhségétől is vezérelve) többféle társat is kínál. Például ilyet – ez (Ő!) a kedvencem.

„Neeem? – kérdezte a lány csalódottan. – De hát hogyhogy…? Nem értem, tényleg…!” „Sajnálom… nem kertelek: alkalmatlan vagy! Alkalmatlan, biztosan!” „Ho… honnan a pokolból tudod, hogy alkalmatlan vagyok? – méltatlankodott a lány, közben a sírás környékezte. – Nem is tudsz rólam semmit… mégis, mi alapján? Semmi alapján!!! … Nem ismered a mondást: Ne ítélj első látásra!”