Már jobban sajnálta a barátnőjét, mint saját magát… de ő csak magyarázta, magyarázta: „Te is tudod, a kémia! … Gondolhatod, hogy próbáltam… persze hogy megpróbáltam, de hát van, amivel szemben tehetetlenek vagyunk. Mondtam neki, hogy hagyjon… elvégre mi ezer éve barátnők vagyunk, de csak nem szállt…

„Neked van valakid… ne is tagadd!” – támadt az asszony a férjére azonnal, ahogy az belépett az ajtón. „Szervusz, drágám!” – köszönt neki a férfi, és meg akarta csókolni, de a felesége dühtől szikrázó szemei megbénították. „Te megőrültél?” – kérdezte döbbenten az asszony. Aztán újult erővel…