Játsszunk „allegóriásat”! A gondolat legyen, mondjuk, a fény! Tehát a fény – természetes vagy mesterséges; forrása lehet a Nap, és lehet a… De maradjunk az ősforrásnál, a Napnál! (A Napnál is világosabb, hogy miért.) Árad a fény, betöltve mindent… Mindent, amit tud(!), mert a leengedett redőnyökön nem képes áthatolni. De még a koszos ablaküveg is útját állja egy részének… Tehát árad a fény… be az ablakon is… (Ugye, nem felejtetted el, hogy „allegóriásat” játszunk?!) Ragyogóan tisztára mosott ablakról beszélek… árad be rajta a fény… A „fény”… Igen, az „allegóriás” miatt az idézőjelek.

Az ablaküveg után jöjjön a prizma! Mit csinál a prizma? Mármint a fénnyel! Igen, szivárványszíneire bontja! A „fényt”… a gondolatot… Akkor mi az „ablaküveg”, és mi a „prizma”? Persze hogy allegória, de most nem arra gondolok! Vagyis?

„Gondolkodom, tehát vagyok” – idéztem több írásomban is Descartes híressé vált mondását, kiegészítve azzal, hogy olyan vagyok, ahogy gondolkodom, „amilyenné gondolkodom magam”. Én… vagy csak az agyam… „helyettem”.

Játsszunk megint „allegóriásat”! Van, aki észre sem veszi, hogy koszos az ablak… azt hiszi, beborult az ég… vagy, hogy ab ovo ilyen szürke a világ. (Netán hogy állandóan éjszaka van, holott „csak” mocskos az ablak!)

Pedig csak meg kellene próbálni…!

Igen, másképpen gondolkodni!

Mondjuk elgondolkodni az ablakról! Arról, hogy talán csak belülről párásodott be. Tán az áporodott gondolatoktól…

Már megint ez az „allegóriás”! – mondhatod… De akkor pláne érdemes megnézni az „ablakod”-at!

Persze tudom, hogy az agy… a meghatározottság… már genetikusan is… és azt is, hogy az ellen – az anomáliákról beszélek – olykor nem (sokat) lehet tenni, de ne gondolkozzunk végletes helyzetekben! Megkérdezheted az agyadtól… (ha már ő nem kérdezi meg magától): Hogy is van ez az „ablak”? És meg is nézheted! Aztán „ablak”-pucolás!   

Vagy csere… prizmára, mi másra! Hogy a beragyogó gondolatot szivárványszíneire… Sőt, ezermilliárd színre! Hogy minden szín új színt szüljön az agyadban!

Persze hogy a gondolkodásról beszélek!

Arról, hogy lehet másképpen is… Nem csak „konzervesen” – már megint az „allegóriás”! –: hogy csak „megveszed… veszed és eszed… Vagy csak teszed… a spájzba… a szilva- és a baracklekvár közé”!

Konzerv-gondolatokat a gondolatkonzervek közé… és észre sem veszed, hogy esetleg lejárt szavatosságú gondolatokat…

Csak „veszed és eszed… vagy csak teszed…” gondolkodás nélkül…

És nem veszed észre, hogy megfekszi az agyadat!

Miért is? Talán azért, mert már az előző megfeküdte…

Játsszál „allegóriásat”!

Egy próbát megér!

Ja, és igen… mert ez az egyik legjobb „ablaktisztító”!