Nem – még mielőtt tiltakoznál –, nem …storming, surfing, brainsurfing! Hogy furcsa? Lehet, de végül is a brainstorming is az, és belőle akartam átkötni… hiszen a szörfözéshez hullámok kellenek. A profiknak nagy hullámok… amikhez viszont szinte már vihar kell. De persze most is csak szimbolikus beszéd… Még egy kicsit etimologizálva: a brainstorming sem agyvihar, hanem gondolatvihar, asszociációtornádó… ezért aztán a brainsurfing is értelmezhető a gondolatokon, gondolat- és asszociációhullámokon való szörfözésként. Szörföztél már? És brainsurfing módra?

Ha szörföztél már, akkor pontosan tudod, hogy milyen élvezetet jelent. Persze nem mindegy, hogy mekkora hullámokat lovagoltál meg… a nagyobb hullám nagyobb élvezet. Így van ez a gondolathullámokkal is! Jön… helyesebben benned születik meg a gondolathullám. Minden gondolat reakció – akkor is, ha nem látod azonnal az előzményét. (Általában nem is keresed… nem csak azért, mert robotpilótád gondolkodik éppen helyetted.) Agyunk folyamatos üzemmódban dolgozik… akkor is működik, amikor úgy érezzük, hogy nem. Lehet a gondolati felszín sima víztükör, de tudatalatti-óceánunk mélyrétegei akkor is hullámoznak.

A meglovagolandó hullámok tudatalatti-óceánunk mélyrétegeiből is jöhetnek… önmagukból is születhetnek – végtelen asszociációhullámzásuk felszínre törhet, hullámokat vethet a felszínen. A brainsurfinghez is.

A szörfös felkészül és vár…

A brainsurfing hullámlovasa előnyösebb helyzetben van, hiszen az ő tengere mindig kéznél van. Ha tudatos művésze a brainsurfingnek, akkor a hullámkeltéshez is ért… Hétköznapi példa: te is hajítottál már kavicsot vagy követ a sima víztükörbe, hogy aztán belemerülj a keltett hullámok csodálatába. Esetleg több követ is… egymástól távolabb, aztán figyelted, mi történik az egymást keresztező hullámokkal. Agyunk sima víztükrében is kelthetünk hullámokat… ahogy gondolat- és asszociációvihart is. Egy gondolat-kaviccsal vagy -kővel… esetleg előhívjuk tudatalatti-óceánunk mélyrétegeiből.

Tehát a szörfözés az élvezetről szól – ami végül is abból fakad, hogy uralod az uralhatatlant… Ez az alapmotívum, az alaphang, minden egyéb csak a felharmonikusa!

A brainsurfing is az élvezetről szól – arról, hogy élvezed a gondolkodásodat, a gondolathullámokat, gondolataid hullámzását… azt is, ahogy az egyik hullámról a másikra váltasz. Azt is, ahogy a hullámcsúcsra emelkedsz, és azt is, ahogy a hullám mélyébe süllyedsz… akár tudatalatti-óceánod mélyebb rétegeibe is. Élvezed és figyelsz, nem csak arra, hogy élvezed… Figyelsz, hogy megértsd a hullámaidat… hogy miből lesznek, hogyan alakulnak és terjednek tova, és milyen erővel… Élvezed és figyelsz, és élvezed azt is, hogy figyelsz! Miközben komoly munka, amely roppant összpontosítást igényel – miként a hullámok lovaglása is, különben akár bele is veszhetsz a tengerbe. (Ez a kockázat is fokozza az élvezetet!)

Minden külső impulzus – mint sima víztükörbe hajított kő – tudatalatti-óceánodba „hullik”… és tőle függ, hogy milyen hullámokat vet. Hogy vet-e egyáltalán. A sűrű kátrányba dobott kő nem kelt hullámokat… csak elmerül benne. A tudatalatti kátrányóceánjában sem kelt hullámokat a külső impulzus. De ez mellékszál.

Látszólag.

Mert bár a brainsurfing is az élvezetről szól – a gondolat- és asszociációhullámok keltéséről és meglovagolásáról… a gondolkodás eksztázisáról –, többről van szó. Önismeretről is… tudatalatti-óceánod és gondolkodásod megismeréséről is, befolyásolásáról is… A kreativitásról… elméd csúcsra járatásáról. Élvezetes csúcsra járatásáról…

Azért is, hogy még több és nagyobb élvezetet jelentsen a brainsurfing is.