„Nézd meg ezt a vérnarancs-ragyogást! Vagy ennek a kárminnak a bujaságát! Hát az ultramarin bársonya?! Láttál már ilyen színeket? Vagy mikor láttál utoljára… és emlékszel még egyáltalán rájuk? Ezekről mondasz le nap mint nap. Meg ennek a fehérnek a szűzi tisztaságáról. Ahogy a koromfekete éjről is. De akkor miből ragyognak rád a csillagok?” – kérdezte végül a férfi, miközben a nő arcát figyelte: a szemét, hogy visszatükröződik-e benne valami a vérnarancs-ragyogásból vagy a kármin-bujaságból… hogy visszaragyog-e egyetlen csillag is a koromfekete szembogárból.

Talán egy másodpercre… de még ebben sem volt biztos. Aztán hunyorogni kezdett, mintha bántaná szemét a szivárvány-orgia… mintha fájna neki. Semmi kétség, kezét a szeme elé emeli, ahogy a tűző nap ellen szokás...

„Könyörgök, ne!” – érezte a férfi a mozdulatban. Ez viszont neki fájt… reményt vesztetten nyújtotta vissza a láthatatlan szemüveget a nőnek. Tudta, hogy mindennél beszédesebb a némasága…

Valóban, a nő pontosan megérezte, hogy mit akar mondani a hallgatásával.

„A fehér szűzi tisztaságáról papolsz itt nekem?” – kérdezte vádlón. Aztán visszafogottabban, de annál nagyobb fájdalommal folytatta: „Arról a fehérről, amelyik szemfödélként borult csöpp lányom márványarcára?” Most ő fürkészte a férfi tekintetét, hogy megértett-e valamit a fájdalmából. „Arról a feketéről beszélsz, amelyik koporsóként zárta magába első szerelmemet?” – sírt a következő kérdés. „Kármin-bujaság? Neked talán, de nem nekem! Nekem anyám levágott mellének helyén a kötésen átszivárgott vér!” A férfi szemét nézte… hogy feltűnik-e egyetlen reflexió is az ő fájdalom-szivárványából. Talán egy másodpercre… de még ebben sem volt biztos. Aztán hunyorogni kezdett, mintha bántaná szemét a fájdalom-szivárvány… mintha fájna neki. Semmi kétség, kezét a szeme elé emeli, ahogy a tűző nap ellen szokás... „Könyörgök, ne!” – érezte a nő a mozdulatban. Ez viszont neki fájt… „Értsd meg, nem megy!” – mondta úgy, hogy minden szó külön-külön hasított a szívébe.

A férfinak is.

A nő érezte, ahogy minden egyes szava a férfi szívébe hasít… és meglátta szemében a fájdalom-szivárványt.

A nő ujjai görcsösen kapaszkodtak a láthatatlan szemüvegbe… Aztán – maga sem tudja, hogy miként, de – lassan elengedték… Azt hitte, belehal…

De nem, visszanyerte a szivárványt… amit aztán a férfi felragyogó szeméből látott visszatükröződni. El se hitte, hogy a saját szivárványa ragyog vissza rá.