„Egyszerűen olyan fajta, nem bír a vérével!” – Hányszor hallottuk már ezt a megállapítást? (Jó, ha nem rólunk!) Az idézett megállapítás azt jelzi, hogy genetikai meghatározottságunk – rabságunk(?) – olykor azokat is foglalkoztatja, akiknek halványlila fogalmuk sincs erről a tudományágról.
1 .,
– Mindent tudok rólad!
– Mit mondjak… nem irigyellek!
2 .,
– Elmondanád úgy, hogy mindenki értse?
– Úgy nem lehet.
„Légy önmagad!” – harsogják cikk- és műsorcímek; profi guruk és amatőr orákulumok próbálják beléd szuggerálni rádió- és tévéműsorokban, a Gutenberg-galaxisban és az internet-univerzumban. Ráadásul úgy, mintha csak akarni kellene, és akkor hipp-hopp, már önmagunk is vagyunk. Mi pedig kapkodjuk a fejünket – ami talán nem is a miénk, hiszen miért lenne a miénk, ha mi magunk sem vagyunk a „miénk”. (Mert nem vagyunk önmagunk, és ez annyira nyilvánvaló, hogy elengedhetetlen a nonstop „Légy önmagad!”-infúzió.)
1., Az apjára ütött ez a gyerek… azért áll most a sarokban.
2., Kevés szánalmasabb dolog van a fonnyadt szóvirágnál.
3., Csúnya volt, mint az apja, és buta, mint az anyja… de pechére, mondhatnánk fordítva is.
Teljesen egyértelmű, hogy ezt a vírust rászabadították az emberiségre. Ez nem konteó, te is láthatod a saját szemeddel, hallhatod a saját füleddel. Jól sejted, nem a korona-vírusról (Covid-19) és hasonlókról beszélek, amiknek reményeink szerint lesz ellenszerük, amik ellen lesz megelőző védőoltás. A globális vírusnak, amelyről én beszélek – és amely egyidős az emberiséggel, nem volt, nincs, és feltehetően nem is lesz ellenszere – a hétköznapi neve: gyűlölet.