Photorealist painter, Johannes Wessmark
Egymondatosok / 49.
1., Egyre reménytelenebbnek látta a múltját.
2., A háta mögött dicsérte… jó hangosan, hogy hallja.
3., Buta volt hozzá, hogy a zsenialitásával érvényesüljön.
Technológiai szingularitás(?) – Woodstock, 202(?)?
Karizma-alkímia helyett
Üzlet az egész világ – benne az ember is –, minimum barterben. Eladók és vevők vagyunk egy személyben és egyszerre. Sőt árucikkek is egyben – na jó, nem kell megsértődni, „csak” marketing szempontból! Persze nincs más szempont, ha üzlet az egész világ – minimum barterben, de ezt most hagyjuk! A legfőbb érték személyes varázsunk, amellyel eladhatjuk személyes varázsunkat!
Kompakt – Szerelem?
A genetika rabjai?
„Egyszerűen olyan fajta, nem bír a vérével!” – Hányszor hallottuk már ezt a megállapítást? (Jó, ha nem rólunk!) Az idézett megállapítás azt jelzi, hogy genetikai meghatározottságunk – rabságunk(?) – olykor azokat is foglalkoztatja, akiknek halványlila fogalmuk sincs erről a tudományágról.
Párbeszédek / 6.
1 .,
– Mindent tudok rólad!
– Mit mondjak… nem irigyellek!
2 .,
– Elmondanád úgy, hogy mindenki értse?
– Úgy nem lehet.
Plush – Find The Beautiful
Kinek kellenél, ha önmagadnak sem kellesz?
„Légy önmagad!” – harsogják cikk- és műsorcímek; profi guruk és amatőr orákulumok próbálják beléd szuggerálni rádió- és tévéműsorokban, a Gutenberg-galaxisban és az internet-univerzumban. Ráadásul úgy, mintha csak akarni kellene, és akkor hipp-hopp, már önmagunk is vagyunk. Mi pedig kapkodjuk a fejünket – ami talán nem is a miénk, hiszen miért lenne a miénk, ha mi magunk sem vagyunk a „miénk”. (Mert nem vagyunk önmagunk, és ez annyira nyilvánvaló, hogy elengedhetetlen a nonstop „Légy önmagad!”-infúzió.)
