„Nem süket, csak azt hallja meg, amit akar.” Ugye ismerős a „leleplező” magyarázat?  Szelektív hallás – házastárs, gyerek, kolléga… szelektív hallása. Mindig a másik ember szelektív hallása, sosem a miénk! Pedig…

1., Bekövetkezett, amitől félt: megismerte önmagát.

2., A butaság ragályos… az intelligencia sajnos nem.

3., Nem igaz, hogy tiszta hülye… ahhoz előbb meg kellene mosakodnia.

Elismeréssel csettintettem a női testépítők versenyéről tudósító cikk fotóit nézve. Igen, mert bár sosem voltam bodybuilder, ismerem a konditermek világát; tudom, hogy mennyi munka, áldozat… kellett a képeken látható eredményhez. És kínszenvedés(!)… hogy csak a verseny előtti napo(ka)t említsem: a koplalást, a folyadékbevitel drasztikus csökkentését, hogy minél szálkásabbak legyenek az izmok. És akkor még egy szót sem szóltam a felkészülés során megmozgatott tonnákról! Az előzőekből is kiolvasható, hogy ezek a nők csak verseny idején nyújtanak ilyen látványt, a hétköznapokban nem ilyen szálkásak… „csak” jó alakú, sportos hölgyek. Persze ízlések és pofonok…

„Nem volt benne elég hit” – mondják okoskodva… sokszor egyben lenézően is. „Szimplán reményvesztett figura” – fogalmaznak lesajnálóan. „Gyenge volt” – vetik oda gúnyosan. … És még hányféleképpen alázzák még azokat, akikben talán sokkal több hit dolgozott, több remény élt, és nagyobb erő volt, mint bennük… a lenézőkben, a lesajnálókban, az „erősek”-ben… akik tán csak egyszerűen szerencsések voltak…

Olvasom, hogy egyre több emberen uralkodik el – vannak, akiket meg is betegít – az újabban rivalizációs dühnek nevezett heves érzelmi reakció. A szakemberek szerint arról van szó, hogy egyesek képtelenek tolerálni mások sikereit… de olyannyira, hogy szó szerint belebetegszenek a negatív érzelmeikbe, amelyek a lelkükön keresztül mérgezik a testüket is.

1., Nem a jövő tehet róla, ha félsz tőle.

2., Talán csak azért félsz, mert menekülsz.

3., Azt hitte, az a jövő, ha hátat fordít a múltjának.