Vannak arcok, nevek, amelyeket elég csak meglátni, és sokaknak azonnal görcsbe rándul a gyomra… meg hányinger… esetleg ökölbe szorított, tehetetlen düh… Vannak arcok, nevek… másoknak – szintén sokaknak – más arcok, nevek… de a hatás ugyanaz. Ki ezek elől menekülne, ki azok elől, mert érzi, hogy mérgezik a lelkét… a lelkén keresztül a testét is megbetegítik… az életére törnek!
1., Gyáva volt élni, csak a halálhoz volt bátorsága.
2., Egyetlen elrontott életet sem „javít meg” a halál.
3., Évek óta azon töprengett, hogy van-e élet a halál előtt.
A NAGY Ő – mindenki őt keresi, aki még nem találta meg. Sokan a korábban megtalálni vélt „NAGY Ő” oldalán keresik az igazi NAGY Őt, vagy azt, akit majd most annak hisznek. Szóval a NAGY Őt keresik, természetesen másvalakiben, egy másik nőben vagy férfiban. Másvalakiben – nem önmagukban. Pedig mégiscsak azzal kellene kezdeni! Önmagukban kellene megtalálni a NAGY Őt, pontosabban fogalmazva a NAGY ÉNt.
1., Élj a mának! – vallotta a halálos ágyán is.
2., Annyira félt a haláltól, hogy élni sem mert.
3., Meg akart halni – már csak ez volt az életcélja.
