„Áruló vagy!” – vágta ismét a nő szemébe a férfi, és valami perverz gyönyörűség érződött ki a hangjából. A nő épp csak kortyolt a teájából, utána ismét érzelemmentesen nézett a férfira, várta a folytatást, hiszen azért hívta félre az érettségi találkozó többi résztvevőjétől az előző „Áruló vagy!”…

„Megtértem!” – válaszolta huncut boldogsággal a hangjában. „Meg se ismertelek – vallottam be előtte Katicának –, mintha ezer éve lenne, hogy utoljára…” „Annyi azért nincs, de van néhány…” – felelte, és ragyogott. Úgy, ahogy talán még sosem láttam! „Mintha kicseréltek volna!” – mondtam neki, és úgy…

Játsszunk „allegóriásat”! A gondolat legyen, mondjuk, a fény! Tehát a fény – természetes vagy mesterséges; forrása lehet a Nap, és lehet a… De maradjunk az ősforrásnál, a Napnál! (A Napnál is világosabb, hogy miért.) Árad a fény, betöltve mindent… Mindent, amit tud(!), mert a leengedett redőnyökön…

„Na, ezt a lila rizsát kell először is… és nagyon gyorsan kimosnod az agyadból! Művészet… mind ezzel jöttök! – Sóhajtott egyet, majd rossz ripacs módjára az égre emelte a tekintetét. – Na persze, te is kiválasztott vagy, összehasonlíthatatlan zseni! … Persze, rázd csak a fejed, de akkor is…

Nézte a barnászöld aláfestést a vakkeretre feszített vásznon. Elmosolyodott, amikor eszébe jutott, hogy hányszor sírta vissza az aláfestést, merthogy utólag jobban tetszett neki, mint az elkészült festmény. „Ez van!” – mondta magában, miközben már bizsergett benne a vágy, hogy elkezdje fejleszteni a…

Jó, ha tudjuk és nem felejtjük: nagyon sokszor a befektetett munkával arányos az elvárt siker elmaradása miatti csalódás. Akkor talán mégsem lesz akkora a csalódás, hogy elvegye kedvünket a további munkától – pláne az élettől!

Olvasom a bölcseletet, hogy az élet olyan, mint az inga: hol erre, hol arra leng ki. Ez figyelmeztetés és biztatás is egyszerre. Figyelmeztetés, hogy ha most éppen jól is mennek a dolgaid, nem lesz ez mindig így, mert törvényszerűen rosszra fordul majd a sorsod. És biztatás, hogy ha most éppen…

„Semmi sem lehetetlen” – állítják egyes „önfejlesztő” bestsellerek szerzői. Ezt így persze felejtsük el, még mielőtt komoly bajunk lesz belőle, de azért vannak jó példák! Íme egy történet: Erre vágyott már régóta… Érezte és élvezte a férfiak szavaiból áradó vágyakozást, a felcsapó szenvedélyt, a vad…

Már órák óta a fekete pillangó láthatatlan szárnyaival bíbelődött – mindig ezzel ment el a legtöbb idő. Igazából meg sem lepődött már, különben is, csak az órára pillantva érzékelte az idő múlását, annyira belefeledkezett a festésbe. Nem csak a kihívás miatt, hiszen a láthatatlan láthatóvá tétele……

Kezdhetném azzal, hogy „Bovaryné én vagyok”, illetve hogy Gustave Flaubert Bovaryné – mármint hogy a legendárium szerint a híres író mondta magáról, hogy azonos az általa megálmodott és megalkotott nőalakkal. Hogy jön ez ide? Úgy, hogy a képen sem a címben említett Popovy nővéreket látod, hanem két…