Ha láttad, emlékszel. Mert nem lehet elfelejteni! Fellini Rómájában járunk… (Fellini’s Roma, 1972) A mester ismét a mélybe fúr… mint filmjében az alagútfúró munkások, és mint a fúrógép, amely nemcsak a földet harapja acélfogaival, hanem az időt is.

Ókori fülkébe vág utat, egy régvolt világba… Évszázadokat túlélt hajdani arcok néznek vissza – ránk is – a falakról.

A friss levegővel beáramló huszadik század azonban elporlasztja a festményeket, odavész a múlt, ami addig mindent túlélt.

De ha belegondolsz, nem csak a múlt vész oda… mert akkor már a jelen része! Sőt: van úgy, hogy a múlttal a jövő is a semmibe vész. 

(…)

És vajon mi a helyzet a folyamatosan dolgozó lélekfúróval…

És egykori lélekarcaiddal?

Emlékszik majd rájuk a jövőd?

* * * 

Utóirat helyett: az említett filmrészlet.