Kiemelkedő tudósok, művészek, sportolók, üzletemberek… életútját vizsgálták tudományos kutatók, akik a rendkívüli teljesítmény titkát kutatták. Aztán közölték, hogy: „Tízezer óra!” Tízezer óra kemény tanulás, edzés, munka, gyakorlás… Tízezer óra és leborul előtted a világ: felállhatsz az olimpiai dobogó tetejére… vagy átveheted az Oscar-, a Grammy- esetleg a Nobel-díjat.
Vagy nem! Sőt, majdnem biztos, hogy nem. Ezt már nem az említett kutatók mondták. Egyszerű statisztika, hogy hányan robotolják végig az említett tízezer órát, és hogy közülük hányan lesznek olimpiai bajnokok, Oscar-, Grammy- vagy Nobel-díjasok. Sokan még csak a közelébe se kerülnek.
Miért? Azért, mert a tízezer óra csak a szükséges, de nem az elégséges feltétele a csúcsteljesítménynek. Sem Michelangelo, sem Mozart nem válhatott volna a művészet óriásává az említett tízezer óra nélkül, miközben tudjuk, hogy már gyermekkorukban látható, hallható volt páratlan tehetségük.
Páratlan tehetség…
Szóval mégis kell még valami! Különleges adottság, mint például Egerszegi Krisztina vízfekvése, ami már a gyereklánynál látható volt, és ami kellett a szöuli csodához is! Olyanokat utasított maga mögé, akik talán tízezer órával előrébb tartottak, annyival többet dolgoztak, edzettek… csak hiányzott belőlük az a plusz, ami az alap ahhoz, hogy a tízezer óra ígérete valóra válhasson.
A tízezer óra csak arra garancia, hogy a benned lévő tehetséget kibontakoztasd. Ha nincs hangod vagy hallásod, akkor harminc- vagy százezer óra sem tehet csodát veled. Látogathatsz mindenféle csodatréningeket… a jobb agyféltekés rajztanfolyam sem fog Leonardóvá varázsolni. Annak születni kell!
Persze a kivétel erősíti a szabályt!
Mármint azok szerint, akik csak legyintenek a tízezer órára… magukat hiszik a kivételnek, amelyik erősíti a szabályt. És lépnek fel a dobogóra… Nem, nem az olimpiai bajnokira, mert ahhoz a született zseniket kellene legyőzniük, akik a tízezer órá(ka)t sem sajnálták… akik azt vallották, hogy a munka és a tehetség erősíti a szabályt!
Hogy akkor milyen dobogóra?
Hát olyanra, ahol nem számít a valódi minőség…
A gagyik gagyi-dobogójára… gagyi-díjakkal…
Gagyi közönségnek.
