„Miért is ne!” – mondta magának, amikor jelentkezett. Persze hogy más terület, de hatalmas kihívás… őt pedig mindig is vonzották a kihívások. Na és az sem mellékes, hogy globális cég – sőt ahogy vallják és hirdetik magukról: még annál is több! Szóval európai főnököt kerestek. Igaz, hogy még harminc sincs, de a szakterületén már brand a javából, vagyis: „Miért is ne!”

Minden úgy ment, ahogy elképzelte: az első interjú a fejvadász cégnél, leginkább arra fókuszálva, hogy igaz-e az öt idegen nyelv. Aztán jöttek a szokásos tesztek: IQ, EQ… a motiváció és a stresszkezelés külön is. Utóbbira külön stresszinterjú a szokásos „terror”-körítéssel. És természetesen a kommunikáció… „Milyen »önarcképet rajzoljak« nektek?” – nevetett magában.

„Nem igazán nőre gondoltunk… vagy igazán nem!… meg kell, hogy mondjam, így korrekt. Na, nem politically correct… de pokolra vele!” – mondta különös hangsúllyal az egyik HR-főfő a harmadik forduló interjúja elején.

De hengerelt… az amerikai post grad is megtette a hatását, meg hát az életút és a personal brand! Tetszett nekik a PR-előélete (a gyakorlat és a tapasztalat, meg hogy már tanította is), a CSR-publikációi… Szóval nyugodt volt. Igaz, az Assessment Center meleg volt, mi több: FORRÓ! De végül is milyen legyen, ha valaki a POKOLba szerződik!

Nyilvánvaló volt: ő erre született… míg a konkurencia csak tanulta.

„Láttuk a tüzet a szemében!” – mondta neki az elnök a kinevezése utáni partin, barátságosan belékarolva.

Ő pedig el se hitte: „A SÁTÁN személyesen!”