Közhely: nem a szabadság hibája, hogy vannak, akik nem tudnak élni vele… vagy csak visszaélni. Ha magukkal szemben élnek vissza vele, akkor az sajnálatos… de a szabadságuk lehetőséget, jogot ad rá… addig, amíg mások szabadságát nem sértik vele. A „sértetteknek” viszont szabadságukban áll ezt szóvá tenni. Viszont ezzel is vissza lehet élni, vagyis azonnal „Ez sérti az én szabadságomat!” siránkozásba kezdeni, protestálni, ha valaki élni akar a jogos(!) szabadságával.

Általános értelemben: Mindenkinek szabad butának lenni, sőt még tiltakoznia is szabad – „Ez sérti az én szabadságomat!” –, hogy a másik okos(abb).

„Sportpélda”: A futóverseny utolsó helyezettje is tiltakozhatna azért, mert a többiek gyorsabbak voltak nála – tehetségesebbek, többet edzettek… És mégsem teszi, hiszen közröhejnek tenné ki magát.

Már nem csak „sport”: Szabad viszont nem benevezni a „futóversenybe”… sőt a „futóverseny” ellen prédikálni is. Teszik is jó néhányan.

Azok is, akik mintha nem éreznék jól magukat a saját közegükben, a be nem nevezettek között. Mintha az fájna nekik, hogy vannak, akik „elfutottak”, „elfutnak” mellettük. … Márpedig az élet – tetszik vagy sem –: „futóverseny”. Azzal is kezdődik: a „leggyorsabb” spermium…

Közhely, mégis sokan megfeledkeznek róla, hogy a szabadságnak – akár élnek vele, akár nem(!) – ára van, amit így vagy úgy, de meg kell fizetni.

Arra azonban mindenképp ügyelnünk kell, hogy ne mi fizessük a másét!