Téged megerőszakoltak már? Nem? Meg se próbálták? Nem? Biztos? Akkor nagyon szerencsés vagy! Mondhatni: kivételesen szerencsés! … De nem lehet, hogy csak a fizikai erőszakra szűkítetted le a kérdést? … Hogy miért nem úgy kérdeztem…? Nem véletlenül… pont azért, mert általában a fizikai erőszakra gondolnak az emberek, ha az erőszak kifejezéssel találkoznak.

És általában a nemi erőszakra! Miközben hányféle…?! Persze lehet azt mondani, hogy igen, a fizikai erőszakra, de annak is a lelki vonatkozásaira… hogy a lelki trauma az, amelyik kitörölhetetlen emlékként ég bele az áldozat agyába, személyiségébe, pszichéjébe. Vagyis hogy a fizikai erőszakban is a lelki erőszak…

És a „szimplán” lelki erőszak…?

Akár a „szeretet” jegyében!

Na, ugye! Oktulajdonítás… vagy szándéktulajdonítás („tudósosan”: attribúció). Amikor valakibe megpróbálják beleerőszakolni azt, amit gondolnak róla: hogy valamit miért vagy miért nem…! Miközben kettős „fénytörés” „áldozatai” egy személy és/vagy cselekedete/gondolata megítélésében.

Persze „Ne ítélj, hogy ne ítéltess!”, holott nem lehet úgy élni, hogy ne formáljunk véleményt.

Visszatérve a kettős „fénytörésre”. Genetikai „alapprogramunkra” és transzgenerációs örökségünkre (szintén programszintű programrész) épülő, általuk is meghatározott, attitűd- és habitusformáló érzelmi alapú „emlékeink” vezérelnek bennünket (alapvetően, tudatalatti, „robotpilóta” üzemmódban). Ezek határozzák meg már azt is, hogy egyáltalán mit veszünk észre a világból – és ezek az alapjai ok- és szándéktulajdonításainknak. Nem is lehet másképpen! Ezzel viszont illik tisztában lenni! És nem elméletben, hanem a gyakorlatban! 

Hogy ne kövessünk el lélekerőszakot már azzal is, hogy – akár „merő szeretetből” – minden tiltakozása ellenére(!) megpróbáljuk belemagyarázni magunkat(!) az áldozatunkba!

Ha pedig velünk történik ilyen lélekerőszak-kísérlet, és hiábavaló minden tiltakozásunk, akkor nincs mese… még keményebben… „csípni, rúgni, harapni”… mintha „csak” a testünket akarnák megbecsteleníteni!