1.,
– Sokan zseninek tartanak téged…
– Nem tartozom közéjük.

2.,
– Engem nem érdekel a pénz!
– Nekem sajnos még nincs annyi.

„Jézust ma is… minden nap keresztre feszítik. Mielőtt vitatkoznál ezzel, tedd le a kalapácsot és a szögeket!” – szúrtam be egyszer egy Facebook-oldalra. És komolyan is gondoltam… mint ahogy azt is, hogy talán pont azok nem veszik észre a köztü(n)k járó Jézust, akik legjobban várnak rá, leginkább keresik.

1., A vágyai erőszakolták meg a lelkét.

2., Szeresd önmagad... akkor is, ha nem lehet!

3., Az az igazi álom, amelyikért érdemes felébredni.

„Az első lépés a legnehezebb” – olvasom már sokadszor a közismert bölcseletbe oltott biztatást. Kétségtelen, sokaknak elkel a biztatás, hogy megmozduljanak… nekiveselkedjenek valaminek, hogy ne csak álmodozzanak az áhított cél eléréséről (esetleg izzadtra vizualizálják magukat, hogy bevonzzák… amit a „törvény” ígér). Szóval „az első lépés a legnehezebb”, miközben sokan életük végéig nyögik egy könnyen/könnyelműen vett „legnehezebb lépés” ódiumát – de ez most mellékes.

1., A becsületet pénzre lehet váltani… fordítva nem megy.

2., Nem mindenkit aljasít le a pénz… vannak, akik anélkül is azok.

3., Mindenkiből pénzt tudott csinálni… igaz, volt, akiből csak aprót.

Ugye ismerős a szállóigévé lett mondat: „Add meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!” Magyarra fordítva: Szolgálj! Ne ellenkezz, ne lázadj, szolgálj! „Add meg a császárnak, ami a császáré!” Mindig az éppen regnáló „császár”-nak… Ha népirtó tömeggyilkos, akkor is? És mi és mitől a „császáré”? Minden, amire azt mondja… és pusztán azért, mert azt mondja? Akkor is, ha az életedre mondja?