Oly sok minden értékét – sőt akár lényegét – veszítette és veszíti, hogy közhely: az általános devalválódás korát éljük. Persze nem pontos a megfogalmazás, mert nem veszítette és veszíti, hiszen nem természeti törvény vagy elemi csapások sorozata a jelenség oka, hanem az emberi visszaélés – általános értelemben véve – az értékekkel. Mert a tisztesség, a tudás, az emberség… érték. Az élet is, az áldozat is… különösen, ha valaki az életét áldozza, vállalja a mártíromságot az elveiért, másokért… De az emberi visszaélés a vértanúságot sem kíméli… az új mártírok – persze hogy álmártírok! – még ezt a szent emberi minőséget is bemocskolják.

Ki vagy te? … Szüleid gyermeke? Gyermekeid anyukája/apukája? A párod párja… házastársad házastársa? … Szeretőd szeretője? (Oké, ez köztünk marad!) … Kedves szülő az iskolában? … Barátaid barátja? Ellenségeid ellensége? … A főnököd beosztottja? Beosztottaid főnöke? … Ügyfél a hivatalban? Vásárló a boltban? … Orvosod páciense? Meg a pszichológusodé is? (Persze hogy ez is köztünk marad!)

1., Minden hitnek megvannak a vámszedői.

2., Hited valósággá válik… akkor is, ha nincs.

3., Isteni arcát keresve veszítette el az emberit.

Vannak csókok, amelyeknek akkor is részesei vagyunk, ha nem mi adjuk és/vagy kapjuk azokat. Azért, mert olyanok ezek a csókok, mintha mi adnánk és/vagy kapnánk, vagy legalábbis olyanok, amilyeneket mi szeretnénk adni és/vagy kapni. Vannak örök – egyébként talán soha el nem csattant – csókok, amelyek egy-egy műalkotásba „fagyva” izzanak kortalanul, időtlenül.

Míg az egyik tudós „csupán” arra hivatkozott, hogy sehol nincs az előírva, hogy boldognak kell lennünk, addig egy másik egyenesen az ellenpontot, a szenvedést magasztalja mint Isten egyik legcsodálatosabb ajándékát! Sokak szerint Isten manapság is túl bőkezűen méri ezt a „csodálatos ajándékát”! Ők a maguk részéről nem is ajándéknak tekintik – sőt! –, ezért aztán a magukét szívesen átengednék azoknak, akiknek örömet okoz. Akár az említett tudósnak is!

Több Facebook-oldalon is olvasható a következő, szívet melengető Ernest Hemingway-biztatás: „Emberi törvény kibírni mindent, / S menni mindig tovább, / Még akkor is, ha nem élnek már benned / Remények és csodák.”