Bulvárhír, hogy a képen látható háromszoros Grammy-díjas énekesnőt, Lizzót, három korábbi táncosa szexuális zaklatással és ellenséges munkahelyi környezet megteremtésével vádolva beperelte. Ügyvédjük szerint úgy tűnik, az ahogy Lizzo (és menedzsment-csapata) az előadóművészekkel bánt, ellentétes mindazzal, amit az énekesnő nyilvánosan képvisel. Ugyanis a magánéletben súlyosan megszégyeníti a táncosait, és olyan módon alázza meg őket, ami nem csak törvénytelen, de teljesen demoralizáló is. A művésznő és menedzsment-csapata természetesen hazugságról beszél. De majd kiderül, ami kiderül… ami egyáltalán kiderülhet(!), mert nagyon sok pénz forog kockán (amit Lizzo superbranddé építésébe fektettek, és évtizedekig fialtatni akarnak).
Tehát Lizzo! Nézd meg az alábbi videót, amelyen a 2019-esGlastonbury Fesztiválon az azóta háromszoros Grammy-díjas Lizzo fellépésének egy részlete látható!
Ahogy mondani szokták, a közönség zabálja a produkciót ‒ ettől azonban még nem fognak hízásnak indulni. Viszont könnyen lehet, hogy tudatalattijuk rögzíti közben, hogy no problem, ha én is meghízom, attól még ilyen sikeres is lehetek… Miközben tény: a túlsúlyosság civilizációs népbetegség ‒ Magyarországon is egyre több a mind kövérebb ember, sajnálatos módon már gyerekek is. Nem fárasztalak statisztikai adatokkal (ha ilyenekre vagy kíváncsi, rákereshetsz az interneten a túlsúly várható, olykor tragédiába torkolló következményeivel egyetemben). Elég ha nyitott szemmel jársz-kelsz. Szomorú. Ennél is szomorúbb az, hogy közvetetten még „reklámozzák” is a kövérséget. (A píszí-komisszárok nyilván felháborodtak és fat shaminget kiáltva azonnali cenzúrát meg cancel-t követelve tiltakoznak, hogy már másodszor szerepel a kövér…)
Visszakanyarodva Lizzóhoz, nézzük meg a fenti dal eredeti klipjét!
Itt visszafogottabb Lizzo öltözéke. Nem tudni, hogy miért kellett(?) a fesztiválra olyan dresszt felvennie, ami alul-elől jószerivel csak a szeméremajkait takarja, alul-hátul meg semmit. Nemrég olvastam egy régebbi cikket, amelynek a szerzője megrója Lakatos Márkot és Náray Tamást, hogy miért akarják előírni a nőknek, hogy mit viseljenek. Erről egyébként természetesen szó sem volt (ferdítés!), csupán arra hívták fel a figyelmet, hogy nem minden áll jól mindenkinek. Csak azt akarták, hogy minden nő csinosabb legyen. Szerintem Lizzo is választhatott volna előnyösebb fellépőruhát is. Ahogy írtam, nem tudhatjuk, hogy miért kellett(?) ezt a dresszt választania. Bizony, nem véletlen a zárójeles kérdőjel a kellett után, mert lehet, hogy tényleg kellett. Menedzser, kiadó… az extremitás keltette nagyobb feltűnés, az abból fakadó nagyobb bevételek miatt. (Lásd marketing-egyszeregy: AIDA!) Egyébként maga Lizzo kárhoztatta többször is(!) a popzeneipar urainak nőket szexualizáló toxikus maszkulinitását. Ahogy arra is többször kitért, hogy „nevezett” urak(?) korábban – mondjuk így: az önszexualizációja előtt – éveken keresztül negligálták őt is, tehetségét is, művészetét is. Aztán jött, aminek jönnie kellett(?). Persze Lizzo is hivatkozhat arra, hogy a „magvas mondanivaló” megkívánta a nyelvezettel is kongruens külsőségeket. A koreográfiát is beleértve. (Kibírtad röhögés nélkül? Gratulálok.) Nézzünk meg még két klipet tőle!
A fenti két klip alapján is mondhatják egyesek (a woke-progresszív-píszí-stb. új-komisszárok szerint a fat shaming halálos bűnében tobzódók), hogy Lizzo hajlamos a meglehetősen ordenáré magamutogatásra. Mások (nem csak az imént említett woke-progresszív-píszí-stb. új-komisszárok) szerint viszont nagyon is rendben van minden.
Ezzel el is érkeztünk a bejegyzés címéhez: Toxikus feminin gátlástalanság vagy woke-os bátorság? Rajongói ez utóbbit látják benne, hogy vállalja önmagát… testpozitív meg hasonlók. Mások gátlástalanságról beszélnek ‒ ők nyilván más szocializációt, kultúrát, ízlésvilágot képviselnek. Nekik is joguk van a véleményükhöz.
Píszí-komisszárok persze tiltakozhatnak, hogy hol maradt a posztom elől a trigger warning, hogy itt fat shaming… A „konzervatívok” ugyanígy nehezményezhetik, hogy nem figyelmeztettem őket a beágyazott videók világára, azok számukra taszító hatására… Utóbbiak nyilván nem képesek dekódolni a magas művészi mondanivalót, ahogyan a woke-progresszív, fat acceptance movement stb. politikai üzenetet sem. Merthogy ezeket kellene látniuk a művésznőre önfeledten rejszoló férfiaknak is, megérteni a klipeken látható önszexualizáló seggrázásban és pucsításban a túlmutató üzenetet! De hát a veszett maszti közben nemcsak a kezük, hanem az agyuk is mással van elfoglalva, hogy tudnának ilyenkor esztétizálni… katarzis helyett a maguk tudatbeszűkült állapotában beérik az ejakulációval. De mi a helyzet a lányokkal, ők vajon tudják dekódolni? Nem lehet, hogy szimplán és a maguk vágyvezérelte módján úgy „értelmezik” a látottakat, hogy nekik is twerking-queenné kell képezniük magukat, ha a vadul rejszoló pasijuk figyelmét maguk felé akarják fordítani?
Vajon hány tinilány akar Lizzo lenni? Vajon hízniuk vagy fogyniuk kell-e ehhez? A gátlástalanság és/vagy bátorság megvan már, vagy azt még fejleszteni kell? Rád bízom a döntést az alábbi videó megtekintése után.
A gátlástalanság persze akkor is gátlástalanság, ha egyébként – nyilván teljesen korszerűtlen értelemben vett – jóalakú nő műveli. És ugyanúgy gátlástalanságra, önszexualizációra stb. sarkall(hat).
