Sajnos sokaknak (már) a talmi a valódi. És: kevés szomorúbb van, mint a talmi szeretet. Amelynek karácsony tájékán van dagálya, miközben a valódi szeretet apályát éli a világ. Persze és igen: így van ez, amióta világ a világ. Jézust is ezért feszíthették meg. Szóval a talmi szeretet dagálya… (A talmi állandó dagályának részeként – de ez most mellékes.) Kevés lehangolóbb van, mint a talmi emberek… akiknek karácsony tájékán… Kevés lehangolóbb van, mint a talmi emberek talmi szeretete… amivel karácsony tájékán „kilopják a kis Jézust a jászolból…” hogy magukat „lophassák a helyébe”!

A király meztelen! – olvasták nekik is a mesében, ők pedig jót nevettek… a kicsit nagyobbak, érettebbek elgondolkodtak és ezért el is szomorodtak. Persze a király miatt is, mert nemcsak nevetséges, hanem szomorú is, hogy valaki olyan ostoba… Meg talán azok miatt is, akik gyávák voltak kimondani, hogy a király meztelen. Tehát olvasták nekik, nevettek… a kicsit nagyobbak, érettebbek elgondolkodtak és ezért el is szomorodtak.

Nem az a legnagyobb hiba, ha hazudsz magadnak, hanem az, ha elhiszed azt a hazugságot – bár a hiba helyett bűnt is mondhatnék. Más irányból közelítve lehetne akár hozsannázni is, hogy lám, milyen nagyszerű az emberi elme, hogy védi a „gazdit” a valóságtól… attól, ami a komfortérzetét fenyegeti!

1.,
– Azért iszom, mert felejteni akarok!
– Felejteni… mit is?
– Hát például, hogy alkoholista vagyok.

2.,
– Mit olvasol?
– Semmit.
– Hogy lehet a semmit olvasni?

1., Bátran elébe ment a múltjának.

2., Csodálatos élete volt… csak nem vette észre.

3., Nem félt a jövőtől… mondták, hogy neki nincs is.