„Na, ezt a lila rizsát kell először is… és nagyon gyorsan kimosnod az agyadból! Művészet… mind ezzel jöttök! – Sóhajtott egyet, majd rossz ripacs módjára az égre emelte a tekintetét. – Na persze, te is kiválasztott vagy, összehasonlíthatatlan zseni! … Persze, rázd csak a fejed, de akkor is belelátok! Nem, drágám, mosópor vagy, amit el kell adni… adnom… nekem, mert te ahhoz se értesz. Honnan is értenél, ez nem olyan, mint a fürdőszobában koncertezni… erre születni kell! … Mosópor vagy, érted? Jegyezd meg!”