1., Büntetésből lepergett előtte élete filmje.

2., Hamiskártyás lett… csak hogy bevegyék a partiba.

3., Sikerült megvalósítania önmagát… ez lett a veszte.

Nemrég olvastam, hogy Finnországban politikai és egyéb nagyokosokban felmerült a gondolat, hogy ma már teljesen felesleges a kisiskolásokat kézírásra (betűvetésre) tanítással fárasztani. Az ő dolguk. Bennem viszont – nyilván mint őskövületben, aki inkompatibilis az ilyen „haladással”– előjöttek a szebbnél szebb emlékek, amelyek az írástanuláshoz kapcsolódnak (gyönyörűen formáztam a betűket, és élvezettel – aztán következett a külső megerősítés mint sikerélmény, a dicséret, és hogy példaként mutogatták…).

Azt hiszem, mindenki szeretné tudni, hogy hol lakik a boldogság. Nos, van, aki házszámra pontosan megmondja – csupán hinned kell benne, meg a „tudományában”! Illetve abban, amit ő, a hozzá hasonló „tudósok” és hívőik tudománynak tartanak. Az említett „tudós” „egzakt algoritmussal” dolgozik, „színtiszta matematika”… A jelszó: „A számok nem hazudnak!”

1., A legjobb festékkel is rossz képeket festett.

2., A legszebb képeket mindig önmagáról festette.

3., Olyan rosszak voltak a képei, mint amilyen szépek.