És majd egyszer csak BUMMM! … Befelé vagy kifelé… befelé és kifelé… Minden bizonnyal a befelé robbanás indítja be a kifelé robbanást. A belső robbanás hozza működésbe a kifelé robbantó „szerkezetet”. De mi okozza a belső robbanást… azt a „szerkezetet” mi hozza működésbe? Vagy még inkább: ki?

1., Nem a gépek gépiesítették el a világot.

2., Nem a pocsolya tehet róla, ha belelépsz.

3., Nem talált benne semmi kivetnivalót… a föld.

„Optimizmus… pozitív gondolkodás egyenlő: élet–erő–egészség!” Ugye ismerős a szlogen? Akkor nyilván a szakvélemények is, amelyek alátámasztják… főleg úgy, hogy az ellenkezőjére sorolják a bizonyítékokat… egészen a boncolási jegyzőkönyvekig. Nincs nehéz dolguk. Igazából szükség sincs rájuk, hiszen magunk is érezzük: mosolyogni kellemesebb, mint aggódni, szomorkodni.

Két tiritarkába öltözött férfimodellt láttam a fotón – a stílusguru viszont „két személyiséget”. Egy beágyazott fotó a Facebook-posztban, semmi többet nem tudni a két modellről, csak hogy tiritarkába öltöztették őket… Na jó, annyit azért tudhatunk a személyiségükről, hogy jó pénzért hajlandók tiritarkába öltözni.

Nem – még mielőtt tiltakoznál –, nem …storming, surfing, brainsurfing! Hogy furcsa? Lehet, de végül is a brainstorming is az, és belőle akartam átkötni… hiszen a szörfözéshez hullámok kellenek. A profiknak nagy hullámok… amikhez viszont szinte már vihar kell. De persze most is csak szimbolikus beszéd… Még egy kicsit etimologizálva: a brainstorming sem agyvihar, hanem gondolatvihar, asszociációtornádó… ezért aztán a brainsurfing is értelmezhető a gondolatokon, gondolat- és asszociációhullámokon való szörfözésként. Szörföztél már? És brainsurfing módra?

Van, amikor nincs idő taktikázásra, hazugságra… mert a tett beszél a szavak helyett. Például most, amikor arra sincs idő, hogy a férfi a fejükhöz vágja: „Én megmondtam, hogy életveszélyes!” Arra sincs, hogy ezen elmélkedjen, meg azon, hogy szinte legyávázták, amikor hozzátette: „Nem szokásom felelőtlenül kockáztatni, pláne az életemet!” „Mi majd vigyázunk rád!” – válaszolták lekezelően az élénken helyeslő nagyfőnök – a „főmacsó” – sameszai. „A világ a kockázatvállalásról szól, kispajtás! A gyávák kora lejárt!” – mondta ki felette a megsemmisítő ítéletet a nagyfőnök. Az, aki – bár próbálják elhazudni – a csőd szélére „raftingolta” a céget.

„Angyaaal? … Na persze, hát mi más! De nézd csak meg alaposabban!” – mondta a férfi indulatosan a fiúnak. … „Na, látod már, hogy ki is rejtőzik a szende angyalarc… angyalálarc mögött? Mert álarc, ha nem vetted volna észre!” – tette hozzá feldúltan. Aztán a szemei elkerekedtek… a fülének se akart hinni, amikor a fiú ártatlan őszinteséggel a hangjában azt felelte, hogy ő bizony nem lát semmilyen álarcot, ily módon nem is rejtőzhet mögötte senki. „Ez egy szűzies angyal” – mondta csendes határozottsággal.

1.,
– Nekem köszönheted az életed! – mondta az anya.
– Köszönném is, ha lenne benne mit – felelte a lánya.

2.,
– Szerintem mi már találkoztunk… – próbálkozott a férfi a csodaszép nőnél.
– Hacsak az álmaidban nem…