Kedves Olvasó, mottónak írhatnám, hogy: sokszor talán észre sem veszed, hogy nem is te „kormányozod a hajódat”, csak akkor, amikor már „zátonyra futottál”. Bizonyára Te is tapasztaltad, amit sokan mások is, hogy agyunk gyakran robotpilótaként vezet bennünket. Mondjuk, robotpilótaként helyettünk…

Ki vagy te? … Szüleid gyermeke? Gyermekeid anyukája/apukája? A párod párja… házastársad házastársa? … Szeretőd szeretője? (Oké, ez köztünk marad!) … Kedves szülő az iskolában? … Barátaid barátja? Ellenségeid ellensége? … A főnököd beosztottja? Beosztottaid főnöke? … Ügyfél a hivatalban? Vásárló a…

Jó, ha nem felejted el: nem te kellesz… általában… hanem csak(!) valami belőled, tőled… valamire. Nem te kellesz, csak a tudásod, a munkád… csak a pénzed, a szavazatod… a haszon, amit hajthatsz. Nem te kellesz, csak az ölelésed, a csókod, a tested… csak az élvezet, amit nyújthatsz. Ugye, milyen…

Sokakat megdöbbentett a divatvilág egyik atyaúristene (és/vagy sátánja?), amikor egy interjújában lezser nemtörődömséggel beismerte, hogy olykor még a saját modelljeiket sem tudja megkülönböztetni a hamisítványoktól. A márkafetisizmus megszállottaiba mintha villám csapott volna…