Sokakat megdöbbentett a divatvilág egyik atyaúristene (és/vagy sátánja?), amikor egy interjújában lezser nemtörődömséggel beismerte, hogy olykor még a saját modelljeiket sem tudja megkülönböztetni a hamisítványoktól. A márkafetisizmus megszállottaiba mintha villám csapott volna…

Nem elég, hogy már a divat egyik fővárosában is földre terített ponyvákról árulják a luxusmárka „kegytárgyak” hamisítványait… szó szerint porig alázva ezzel őket is, erre még ez a divat-atyaúristen-sátán is beismeri, hogy a koppintás akár teljesen megtévesztő is lehet. Mi lesz az ő méregdrága státuszszimbólumaikkal, ha bárki rájuk legyinthet, hogy nyilván hamisítványok! És mi lesz velük… nélkülük!

A hamisítványok persze nem csak nekik jelentenek problémát, a luxusmárkákat – egyáltalán a márkaságot – is „megbecstelenítik”. Eddig is sokszor kérdéses volt, hogy tényleg olyan s(z)uper-e a brand, most már a brandsége is bizonytalan. Ez persze komoly anyagi veszteség a luxusmárkák tervezőinek, gyártóinak és forgalmazóinak, és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy hányan vesznek hamisítványt az igazi helyett, ha „már úgyis mindegy”!

De mint mindennek, ennek is két oldala van: ami a luxusmárkák tervezőinek, gyártóinak és forgalmazóinak veszteség, az nyereség a hamisítványok gyártóinak és forgalmazóinak. És ami veszteség a luxusmárkák vásárlóinak, hogy olyanok, mint a hamisítványok vásárlói, az nyereség a hamisítványok vásárlóinak, hogy olyanok, mint az igaziak vásárlói.

Addig nincs gond, amíg pár ezer forintért kínálják az „arany Rolexet”, mert akkor nincs átverés, hiszen azonnal tudod, hogy hamisítvány. Te viszont átverheted vele azokat, akik igazinak hiszik, és az alapján hódolnak előtted, helyesebben státusod szimbóluma előtt! Úgy kell nekik!

A hamisítványok elősegítik a „társadalmi egyenlőséget”: huszonharmadik Senki Tóni éppúgy viríthat „luxusmárkákban”, amikor megy a szociális segéllyel a kocsmába, mint a legeslegelső Nemakárki Antal a VIP-páholyban.  

A hamisítvány-inkvizítorok, úgy is mint márkavédők, sokszor megfeledkeznek arról, hogy bizony-bizony néha maguk rombolják a luxuscikkek drága imidzsét… például azzal, hogy magukra öltik a szuperöltönyt. Igen, mert a szuperöltönyhöz szupertest is kell(ene). De nemcsak a márkának nem tesz jót a minőségbeli kontraszt, hanem az „antitestnek” sem. (Gondolj csak bele – női példával illusztrálva –, ab ovo hogy néz ki Botticelli Vénusza mellett a Willendorfi Vénusz!)

Egyébként pedig – és jöjjön a végére az, amivel kezdtem is: a madárijesztő Armaniban is csak madárijesztő!