Ki vagy te? … Szüleid gyermeke? Gyermekeid anyukája/apukája? A párod párja… házastársad házastársa? … Szeretőd szeretője? (Oké, ez köztünk marad!) … Kedves szülő az iskolában? … Barátaid barátja? Ellenségeid ellensége? … A főnököd beosztottja? Beosztottaid főnöke? … Ügyfél a hivatalban? Vásárló a boltban? … Orvosod páciense? Meg a pszichológusodé is? (Persze hogy ez is köztünk marad!)

Ki vagy te? Állampolgár? Alperes? Hogy nem: felperes! … Hívő? Nekik meg hitetlen? (Így szokott ez lenni!) Hülye… a hülyéknek – vagy okos az okosoknak? (Ez is így szokott lenni!) Vagy éppen fordítva…? (De ez is így szokott lenni!)  

Oké… de várj csak, félreértettél!

Arra vagyok kíváncsi, hogy önmagadnak ki vagy te!

Nem másoknak, önmagadnak!

Ugye, nem másokon keresztül határozod meg önmagad?

Mert akkor sosem tudod meg, hogy ki is vagy te!