Egyre magasabb az ingerküszöb – és ez jó, mert különben belepusztulnánk a világba… A stresszbe… „Küzdj meg vagy menekülj!” De és persze: a küzdésbe is bele lehet pusztulni… és nemcsak vesztesként, hanem győztesként is. Ahogy a menekülésbe is… a folytonos menekülésbe… mert nagyon sokszor csak menekülés van, megmenekülés nélkül. Az egyre magasabb ingerküszöb is menekülés… egyrészt azért, mert próbálsz az egyre erősebb impulzusokra sem reagálni. És egyre több impulzusra már nem is reagálsz, hiszen lassan megszokottá vált az is, amibe nemrég még belepusztultál volna.

1., Úgy érezte, eltörpül a saját nagysága mellett.

2., Képtelen volt felnőni a magáról kialakított képhez.

3., Annál inkább felnéztek rá, minél inkább lenézte őket.

„Az első benyomás csapda” – szól a közkeletű figyelmeztetés, hogy ne alkossunk véleményt az első impulzusok alapján. Miért is? Egy: merthogy akkor nem adunk magunknak időt arra, hogy felfedezzük a másikban azokat az értékeket, amelyek felfedezéséhez bizony idő kell. Ezzel pedig önmagunkat is becsapjuk, megrövidítjük. Kettő: merthogy méltánytalan a másikkal szemben. De mennyi időt kell adni?

Érezheted olykor úgy, hogy bekoszolnak a rád fröcskölt „tisztaságukkal”… hogy halálra döfködnek a „szeretetükkel”…  hogy agyhalott leszel a „bölcsességüktől”… hogy a pokolba taszítanak azzal, hogy a „mennybe” akarnak emelni…  hogy lelked elkárhozik álszentjeik prédikációjától… hogy… Hogy a végtelenségig lehetne sorolni, ahogy ellened akarják fordítani a világodat… önmagadat!