A gyengének azt mondja: Te vagy az igazán erős! A csúnyának, hogy: Különleges szépség vagy! A butának, hogy: Te vagy a legmagasabb szintű tudás birtokosa! A szegénynek, hogy: Tiéd a valódi gazdagság! A lustának, hogy: Majd az elméd erejével…! Mindenkinek azt, amit hallani akar! Ugye nem kérdés, hogy miért?

„Miért is ne!” – mondta magának, amikor jelentkezett. Persze hogy más terület, de hatalmas kihívás… őt pedig mindig is vonzották a kihívások. Na és az sem mellékes, hogy globális cég – sőt ahogy vallják és hirdetik magukról: még annál is több! Szóval európai főnököt kerestek. Igaz, hogy még harminc sincs, de a szakterületén már brand a javából, vagyis: „Miért is ne!”

Hány olyan szívet-lelket melengető sikertörténetet lehet olvasni, amely a „Légy önmagad!” jegyében született! Most felejtsük el az „akkor is önmaga valaki, ha »nem önmaga« paradoxont, fókuszáljunk az üzenetre, hogy hozzuk ki magunkból a legtöbbet! És nyilvánvaló, hogy csupa-csupa nagyszerű dolog jut eszünkbe, az emberi szellem megvalósult csodái anyagi formát öltve, nemesebbnél nemesebb cselekedetekben megjelenve… Mert hiszen sok van mi csodálatos, de ugyebár az embernél nincs csodálatosabb! Tanultuk az iskolában…

„Ez is egy ugyanolyan munka, mint bármelyik másik munka” ‒ olvastam az egyik bulvármédia-véleményvezértől egy hazai ex-felnőttfilmcsillag körül kirobbant botrány kapcsán. A szerző szerint a szervezett botránykeltés(!) az igazi botrány (merthogy szerinte egyértelmű botránykeltési szándék állt a szóban forgó médiaakció mögött). Az pedig a botrányok botránya ‒ mármint szerinte ‒, hogy egyesek odáig merészkednek, hogy magát a jelzett műfajt és prominenseit is elítélik, botrányosnak tartják. 

Hogy kiismerhetetlen és beláthatatlan labirintus az élet? De biztos, hogy csak egy? Nem lehet, hogy kettő… esetleg három…? Valójában megszámlálhatatlan, mert labirintusok születnek és „halnak meg”, miközben labirintusok labirintusában élünk. Minden labirintus mögött jellemzően ugyanaz áll: a hibás gondolkodás önmagunkról és a világról. Van olyan, amit nem értünk – és van olyan, amiről hazudunk magunknak. Az első labirintust mi magunk jelentjük saját magunk számára. Sőt: nemcsak jelentjük, hanem teremtjük is, természetesen gondolkodásunk által. Hibás – alapvetően nem önazonosan tudatos – gondolkodásunk által, mert nem ismerjük önmagunkat.