Csak mondta és mondta… talán attól félt, hogy a csendből kihallatszana az igazság. Csak mondta és mondta… talán abban bízott, hogy hazug szavai elnyomják a csend igazságát. … Csak hallgatta és hallgatta… közben pontosan tudta, hogy miért mondja és mondja…
Thomas John Watsont idézi az egyik Facebook-oldal: „Ha valaki sikeres akar lenni, akkor hibái számát meg kell dupláznia.” Érdekes gondolat! Vannak, akik hibát hibára halmoznak, és valahogy mégis elmarad a siker… Akár egész életükben.
Ideje felébredned, ha valóban álmodni akarsz! Mert azoknak a legrosszabb, akiknek nincsenek saját álmaik… akik mások álmait próbálják meg a magukénak álmodni. Ami persze képtelenség! Még akkor is, ha vannak bérbe álmodók… kis- és nagyiparos álmodók… meg álomgyárak, akik/amik fogyasztói típusokra szabott/kreált instant-egyenálmokat kínálnak. Univerzálisakat, amelyek mindenkinek jók… (Vagy – igazából – senkinek… mert ami mindenkié, az senkié…)
1., Méregként szedte a gyógyszert.
2., Gyógyszerként szedte a mérget.
3., Csak gyógyszer volt, nem gyógyír.
„Vajon hány álarcom van az álarcom alatt… és vajon melyik az igazi… álarcom?” ‒ kérdezte magától, miközben a velencei karnevál álarcos maskaráit nézte a YouTube-videón. Elbűvölte a színpompás látványorgia, a tömény giccsbe forduló művészet (és a művészetbe forduló tömény giccs), a parttalan kreativitás… Nézte… de egyre kevésbé látta.
Kedves Olvasó, mottónak írhatnám, hogy: sokszor talán észre sem veszed, hogy nem is te „kormányozod a hajódat”, csak akkor, amikor már „zátonyra futottál”. Bizonyára Te is tapasztaltad, amit sokan mások is, hogy agyunk gyakran robotpilótaként vezet bennünket. Mondjuk, robotpilótaként helyettünk vezeti az autónkat, miközben mi az útitársainkkal társalgunk. Vagy (és sőt!) robotpilótaként helyettünk éli az érzelmi életünket(!), akár ölel is helyettünk (vagy éppen megtagadja, esetleg rosszul ölel, vagy nem azt, akit kellene, és azzal okoz galibát). Előfordulhat, hogy robotpilótánk csak vészhelyzetben kapcsol vissza ránk, kapcsol be minket. (Vagy még akkor sem, és csak életünk fekete-dobozából derül majd ki, hogy – mikor – kellett volna.)
