Ideje felébredned, ha valóban álmodni akarsz! Mert azoknak a legrosszabb, akiknek nincsenek saját álmaik… akik mások álmait próbálják meg a magukénak álmodni. Ami persze képtelenség! Még akkor is, ha vannak bérbe álmodók… kis- és nagyiparos álmodók… meg álomgyárak, akik/amik fogyasztói típusokra szabott/kreált instant-egyenálmokat kínálnak. Univerzálisakat, amelyek mindenkinek jók… (Vagy – igazából – senkinek… mert ami mindenkié, az senkié…)

Persze a fogyasztói típusokra szabott/kreált instant-egyenálmok is „Csak Neked!” szólnak… Sőt egyenesen „A Te titkos álmaid!” Annyira titkosak, hogy még Te se tudtál róluk… csak „álmaid” önkiválasztott(!) megálmodói, megmondói.

De vajon nem rémálom-e mindez? Vagy nem válik-e azzá? Biztos?

Az álmom nem par excellence ÉN kellene, hogy legyen? De!

Persze aki álmodni is rest… aki (leg)inkább az álomnagyipar, fogyasztói típusokra szabott/kreált instant-egyenálmaiban keresi ÖNmagát… (miközben talán örökre elveszíti). Az álomgyárak malmára hajtva a profitot: „Kérek még egyet… egy másikat… abból… amelyiken az a kék madár van… a BOLDOGSÁGé!” (Ha már a „sült-galambos” nem jött be… nem repült bele a tátott szájába.)