Közhely, hogy szeretni jó, szeretve lenni szintén. Üzleti szempontból – gondolom, ezt mondanom se kell – az utóbbin van a hangsúly. A marketing is szeretetpárti: szerethető márkáról beszél, szerethető márkát akar teremteni. Ennek jegyében szeretetet hirdet. Azt, hogy az adott termék/márka szeret téged… a „szívét” kínálja neked.
Persze tudjuk, hogy nem annyira bennünket szeret, mint amennyire a pénzünket… szeretné. És nem annyira nekünk adja a „szívét”, mint amennyire a pénzünkért. Végül is nincs ezen mit szégyellni. Mármint azon, hogy a pénzünkért kínál valamit, hiszen nemcsak színház, hanem üzlet is az egész világ. (Meg marketing!) Persze a hazugságon lenne mit szégyellni. Főleg, ha egyenesen szeretetnek hazudja magát!
Végig lehet menni a marketing teljes „szeretet”-arzenálján…
Felszisszentél, hogy mi ez a militáns hangvétel? De hiszen csatába mennek, mert a piacon kemény harc folyik… a fogyasztókért, vásárlókért… meg persze egymás ellen is. Szóval végig lehet menni a marketing teljes „szeretet”-arzenálján: vitathatatlan a törekvés, hogy ki akarják szeretni a pénzünket a bukszánkból. Aki egy csöppnyit is foglalkozott marketinggel, az pontosan tudja ezt. Igaz ez az olyan látványosan emberbaráti(nak hirdetett) megnyilvánulásokra is, mint a gondosan tervezett és kommunikált társadalmi felelősségvállalás (ami nagyon divatos manapság). Persze azonnal cinizmussal vádolnak, ha utánaszámolsz, nem került-e többe az akció kommunikálása (reklámozása), mint az adott nemes ügy támogatása. Mellesleg az ilyen akciók sem szólnak másról, minthogy a saját pénzünk(!)-ből szeretnek bennünket!
A szeretet üzlet. A szeretet-biznisz jó üzlet! NAGY BIZNISZ!
A szeretet kurrens cikk, hiszen nagyon sokan szenvednek szeretethiányban: nem kapnak és/vagy nincs kinek adniuk szeretetet.
Nagyon jól tudják ezt a szeretet kupecei is!
Csak nem szisszentél fel ismét?
Ugyan miért? Nézz csak körül, ha eddig nem tetted!
Bizony, szépen csilingel a pénztárgép… aratnak a szeretet kupecei!
Ne csak a díszes csomagolást nézd, hanem azt is, hogy mi van benne! Hogy meg szoktad nézni? Nemcsak a felvágottakra gondolok, nemcsak az ételeinkre/italainkra, hanem a szellemi-lelki táplálékainkra is! Mert ezekre is igaz, hogy az vagy, amit megeszel! (Márpedig etet[né]nek szépen!)
Az ételmérgezések mindig címlaphírek! Mikor találkoztál lélekmérgezéssel címlaphírként? Pedig sokkal gyakoribb!
A szellemi-lelki táplálékok éppúgy tele vannak „ízfokozókkal”, „állagjavítókkal”… mint az élelmiszerek. De nevezhetjük őket egyszerűen hazugságoknak is.
Ugye találkoztál már hamis márkákkal?
Jobb, ha tudod, a szeretetet is hamisítják. Pár ezer éve.
És nem csak azért, mert mindig is kurrens árucikk volt.
Most az árucikk miatt szisszentél fel?
De miért, amikor – marketing-szempontból – még a szerelem is az. Barterben…
Csak azt ne hidd, hogy én szentségtelenítem meg a szeretetet és a szerelmet! Én csak leírom, hogy a kupecek… Igen, mert akár a házastársad is kupeckedhet az érzelmeivel és az érzelmeiddel…
Szóval nemcsak azért, mert mindig is kurrens árucikk volt, hanem azért is mert a „szeretet”-tel átvehették az emberek fölött a hatalmat. (Lehet, hogy már fel sem szisszentél? Na, ugye!)
De most a szeretet-nagyiparról írok egy pár sort…
És sietve közlöm, hogy én is szeretek szeretni és szeretve lenni!
Viszont ezzel arányosan nem szeretem, ha vissza akarnak élni a szeretetigényemmel. Ahogy mindenféle megtévesztést, manipulációt nehezen viselek – már a szándékukat is… Most nagyon finom és visszafogott voltam!
Szóval nagyon nem szeretem, ha hamis szeretettel próbálnak meg szeretetet kicsalni tőlem… vagy ha diktálni akarják nekem, hogy miként is kell szeretnem… meg hogy kiket és miket. A marketing persze nem azt mondja, hogy mindenkit… és úgy, mint tenmagadat. Nem, ők azt mondják, hogy csak minket(!)… azaz a hirdetett termékünket, mert csak az szeret téged, és ezért csak az a szeretetre méltó.
Az ópium-szavak szeretet-kupecei magukat(!) akarják megszerettetni Veled… azért nyaldosnak körbe hamis szeretetükkel: „Az igazi szeretet nem válogat…”
Na, neee!
A sóskát szeretem, a spenótot nem. Szégyellni kellene magam emiatt? Ugyan már! És miért kellene szeretnem a „spenót-embereket”… azaz a nemszeretem embereket? És miért kellene tréningre mennem, hogy megszeressem a gazembereket is? Persze már ilyet se szabad mondani, mert akkor végem, leírtam magam a szemükben… Azt nem írom, hogy akkor nem szeretnek, mert ők mindenkit szeretnek!
Hát én nem!
Szerintem érzelmi intelligencia-kérdés, hogy meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól… És meg is kell tudni… és meg is kell különböztetni! Meg is tudjuk, csak ez valakiknek nem tetszik. Nem tetszik például a szélhámosnak, aki át akar verni, ki akarja csalni a pénzem… Vagy „csak” a szeretet-érzelmeimre fáj a foga. Esetleg a lelkemre… pedig én nem is hiszek a Sátánban. Ha hinnék, akkor bátran mondhatnám, hogy az ópium-szavak a Sátán szavai.
…
Szeretetre méltó.
Mit szólsz ehhez?
Tetszik?
Nekem is. Nagyon!
És ez bizony azt jelenti, hogy megkülönböztetünk! Mit több, egyenesen diszkriminálunk! Hűűű, ugye?! Vállalom: diszkriminálni akarom a rosszat – ahogy romlott ételt sem fogyasztok!
Az érzelmi intelligenciánk segít ebben a diszkriminációban. Mentségünkre szolgáljon, hogy pozitív diszkriminációról van szó: hiszen a rosszat diszkrimináljuk a jó javára. Azt is mondhatnám, hogy szeretetből.
Vannak, akik egyenlőségjelet tesznek a rossz és a jó emberek közé. (Számomra perverz divat, meg immorális…) Merthogy: „nincs rossz, csak nem ismerem eléggé…” És hogy „csak akkor ítélhetem meg, ha szeretem”! Csakhogy a penészes felvágottat se próbálom megszeretni, hogy majd kimondhassam róla, hogy penészes!
A szeretet-kupecek – úgy is mint az ópium-szavak dílerei – ilyen penészes szeretettel akarnak a szeretetünkbe férkőzni. Szép üzleti sikerrel… bár tőlem eddig egy huncut garast sem láttak.
De virágzik az üzlet! Miért? Mert – mint írtam – hatalmas kereslet van. És egyre több a függő!
Ráadásul nemcsak a szeretet-kupecek és az ópium-szavak dílerei ellenérdekeltek abban, hogy kiderüljön az igazság, hanem a vásárlóik, fogyasztóik is, akiknek szükségük van a „szeretet”-re… Nekik ez az igazi! És kell a napi dózis… a túléléshez.
Kemény szavak?
Nincs bennem semmi szeretet? Na persze, előbb meg kellene szeretnem őket… Rászokni a penészes ópium-szavakra!
De én a fentiekkel sem akartalak kábítani!
…
Ui.: Az én írásaimban is többször visszatér a szeretet. De én nem utazok a szeretetedre, és nem is foglak „bérbe” szeretni. Ikszezer Ft + áfáért.
