„Nem volt benne elég hit” – mondják okoskodva… sokszor egyben lenézően is. „Szimplán reményvesztett figura” – fogalmaznak lesajnálóan. „Gyenge volt” – vetik oda gúnyosan. … És még hányféleképpen alázzák még azokat, akikben talán sokkal több hit dolgozott, több remény élt, és nagyobb erő volt, mint bennük… a lenézőkben, a lesajnálókban, az „erősek”-ben… akik tán csak egyszerűen szerencsések voltak…

Vagy csupán nem voltak skrupulusaik: hitük a „Mi aztán nem bukunk le!”, reményük a „Biztosan megússzuk!”, „erejük” pedig a másokon való keresztülgázolás pszicho- és/vagy szociopata, plusz machiavellista gátlástalansága volt.

Ezzel minden lenézettnek, lesajnáltnak, kigúnyoltnak tisztában kell lennie, és élni kell bennük a hitnek és a reménynek… az igazinak… és gyűlnie kell az erőnek…

Hogy aztán ők ne legyenek lenézők, lesajnálók, kigúnyolók… hanem adjanak a hitükből és az erejükből, táplálják mások reményeit!

Reméld, sőt hidd, és legyen erőd hozzá, hogy véghezvidd!